Irodalmi Szemle, 1976

1976/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Kövesdi János: Kommunistának nem születik az ember

is. Tettem azt, amit mindenki megtesz, aki az eszmével eljegyezte magát. A hitem nem rendült meg, csak egy kis keserűség volt a számban. Amikor 1947-ben sor került a kitelepítésekre, látva esetleges sorsomat, én magam jelentkeztem: ha már nem élhetek magyarként ott ahol születtem, telepítsenek olyan helyre, ahol nem lesz bűn a magyarságom. Ezt abban a levélben írtam meg, amelyet a párt központi bizottságához címeztem, egyenesen Široký elvtárs kezébe. A központi bizottság nemcsak hogy válaszolt a levelemre, hanem két hét sem telt bele, és megkaptam a csehszlovák állampolgárságot.

Ismeretes, hogy csehszlovák állampolgársághoz nem könnyen jutottak 1948 előtt az itteni magyarok. Palágyi János ügyének gyors elintézésében talán annak is szerepe volt, hogy többször megtagadta a frontszolgálatot. Három-négy ízben is behívták, de különféle ürügyekkel mindig sikerült egy-két heti, egy hőnapi kaszárnyái élet után haza jutnia. Miután pedig az öccse elesett, semmi sem kényszeríthette rá, hogy bevonuljon katonának. Behívót persze több ízben is kapott.

— Kicsit talán — mondja keserűen — az édes öcsém szerencsétlensége volt az én szerencsém. Persze, ha nem esik el szegény, én akkor sem mentem volua. Hogy harcoltam volna egy olyan értelmetlen háborúban!

Amint elmondtuk, később értékes, elismert tagjává lesz a pártnak. Hogy mennyire megbecsülték az elvtársai Palágyi Jánost, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy miután — 1948 februárjában — rendes tagja lett a pártnak, alapszervezetének elnökévé választják. Az iránta való bizalmat viszont ennél is jobban dokumentálja, hogy már 1945-ben, az újjászervezés után aktívan bekapcsolódhat a munkába, többek között a revíziós bizottságban fejt ki hasznos tevékenységet.

— Örültem annak — emlékezik vissza — hogy részt vehettem a pártsejtünk újjászervezésében. E munkában a legtevékenyebben Zsigmond József, Lengyel Gyula, Varga Ferenc, id. Török Imre, Ilko István és Kobák Ferenc vállaltak részt. A fő feladatunk az addig illegálisan működő pártszervezet megerősítése, újjáépítése, a legális munkamódszerekre, munkaformákra való átállás volt. Mielőtt akcióképessé kellett tennünk a szervezetet, hogy segíthessen a sürgető társadalmi feladatok megoldásában.

Palágyi János a későbbi évek során számos tisztséget töltött be a kommunista pártban. Volt az alapszervezet aktivistája, előadója, elnöke, a kerületi pártbizottság tagja, sőt a CSKP Központi Bizottságának póttagja is. Hosszú éveken át a járásbíróság népi ülnökeként az igazságszolgáltatás felelősségteljes munkájában is részt vett. És azok közé a kevesek közé tartozik, akik kezdettől fogva tevékenyen munkálkodtak a falu szocializálásában. Noha eredeti szakmája az ácsmesterség volt (a szakmát az 1939—1942-es években tanulta ki Nagy Ferencnél), az elsők között döbbent rá, hogy mennyire fontos feladat a falu kollektivizálása, az elsők között értette meg, hogy az évszázados szegénységből miként lehet a leggyorsabban kijutni. Nem véletlen, hogy éppen az ő falujában, Leleszen alakul — 1949-ben — az ország egyik legelső földművesszövetkezete. Ennek az „első fecske”-ként érkezett szövetkezetnek Palágyi János az egyik alapító tagja és szervezője, később pedig két ízben is elnökként irányítja. A szervezésben szerzett tapasztalatait politikai dolgozóként is gyümölcsöztetheti, ugyanis fél évig a Királyhelmeci Jnb szövetkezeti osztályán dolgozik: a szövetkezetek szervezését irányítja a járás területén. Ezt követően a járási pártbizottság mezőgazdasági titkára lesz, majd a tagság kérelmére visszatér a falujába agronómusnak. Egy év múlva ismét őt választják meg a szövetkezet elnökévé, ötéves időszakra (1955— 1960 között): olyan elnöke lesz ő a szövetkezetének, akivel minden megvitatható, s ha kell, ha meggyőzik róla, hogy az általa képviselt álláspont — legyen szó istállóépítésről, gazdasági beruházásokról, a szövetkezeti parasztok megítéléséről vagy a párt politikájának értelmezéséről — nem egészen helyes, visszavonul. Elegendő ereje van az önkritikához, de meggyőződését sem adja fel könnyen. Hajthatatlan — az ügy érdekében. Ám sohasem volt türelmetlen. Jól ismerte a befelé forduló, bizalmatlanságtól terhes paraszti lelket. Ezért intett türelemre velük szemben, ezért hangsúlyozta — az idő sürgetése ellenére is — az önkéntesség és az alapos felvilágosítás elvét a kollektivizálásnál. Meggyőződése volt, hogy a túlkapások, a türelmetlenség csak elidegenítheti a parasztokat a szövetkezeti gondolattól, vagyis árt a kommunizmus eszméjének, a kommunista párt tekintélyének. Önzetlen és fáradhatatlan munkájának a sző-