Irodalmi Szemle, 1976
1976/4 - HAGYOMÁNY - Clementis, Vladimír: Nemeskosúttól Polomkáig
az a kép, amely éber lel^iismeretfl államügyészt kíván, ezúttal katonai ügyészt, ■a csendőrök ellen! Az államügyész úr azt állítja, hogy Romain Rolland az ő igazát pártfogolná, mert Romain Rolland, úgymond, gyűlöli az erőszakot, és nem híve Leninnek. Dr. Clementis fölolvas néhány bekezdést Rolland ismert Pánerópai-cikkéből, ahol a nagy francia író lelkesen ír a Szovjetunióról, s ezt különösen az államügyész úr fogadja meglehetős meglepetéssel. Az államügyész úr Romain Rolland-nal kapcsolatban említett Mahatma •Gandhi személyét, akivel az államügyész úr rokonszenvez. „Milyen különös, hogy az állam képviselője nyilatkozik lelkesen Mahatma Gandhival kapcsolatban. Mit tenne az államügyész úr, ha valaki itt, Pozsonyban, azzal óhajtaná az államhatalom iránti ellenszenvét kifejezni, hogy lefeküdne a pozsonyi villamos elé, vagy azzal, hogy maga állna neki sőt fejteni, hogy ezzel az állam monopóliumát veszélyeztesse.” Ami ma bűn, az holnap érdem lehet Semmi sem rontja úgy a közerkölcsöket, mint az, ha a bírói hatalmat a politikai hatalom gyarapítására fordítják. Bárhogyan is fordul a dolog, mihelyt a törvényszék tisztán politikai ügyet tárgyalt, amelynek semmi köze a tisztára emberi igazságához, ezáltal mind maga, mind az általa hozott ítélet politikai elbírálás alá esik. Végre is nemzet, párt, réteg, felekezet gyakran nyúlnak nagy veszély esetén politikai perek veszélyes fegyveréhez! Ultima ratio! Ez is a politikai perek kritériuma; semmi más céljuk, mint az emberek politikai elnyomása, megfélemlítése, politikai, vallási, nemzetiségi harc, osztályharc. A politikai perek természete szerint ami ma bűn, az holnap érdem lehet. Ezeket a szavakat, amelyek pontosan illeszkednek a jelenlegi légkörbe, Svetozár Húrban Vajanský írta le a Cernovi per idején. Beszédemet az államügyész úr szavaival fejezem be: A per következményei messze meghaladják a tárgyalóterem kereteit. A munkásoknak éber figyelemmel kellene követniük „a per lefolyását”. (Pravda, 1931. július 19. XII. évf. 9. sz. 3—4.) Vladimír Clementis védőbeszédét abban a formájában közöljük, amelyet a Pravda hozott, kivonatosan ugyan, de a lehető legteljesebben. A főtárgyaláson elmondott védőbeszédben nem merült ki Clementis ügyvédi tevékenysége a Major-per folyamán; egyebek között kérdéseket tett föl a tanúknak, javaslatokat nyújtott be, és jogi panaszokkal élt. Néhány javaslatának a korabeli sajtó is külön figyelmet szentelt. (A szerkesztő) Vladimír Clementis Nemeskosúttól Polomkáig „Štefan Major, vodca náš ...” (Major István, vezérünk...) Több mint tizennyolc havi börtönrabság után, 1932. december 12-én, a kora reggeli órákban Major István elhagyta Mária Terézia egykori lipótvári katonai erődjét, amely ma férfibörtönként szolgál. Nem szállt még föl a köd, ezért nem csilloghatott napfény a csendőrszuronyokon, ahogy oszlásra késztették a vasútállomás előtt várakozó közeli és távoli mezőgazdasági munkásokat, illetve küldöttségeket — úgy ahogyan a végzetes fekete pünkösdön. 1931. május 25-én villant meg Jánošík csendőrfőhad
