Irodalmi Szemle, 1976

1976/4 - HAGYOMÁNY - Clementis, Vladimír: A per következményei meghaladják a tárgyalóterem kereteit

őelőtte, a kortársai előtt, éber lelkiismeretű szlovák és cseh irók előtt kellene beszélnem, a feladatom igen egyszerű volna.

Elég volna leírni előttük a körülményeket, amelyek között a nemeskosúti fekete pünkösdre sor került, elég volna eléjük tenni az itt elhangzott tanúvallomásokat, s én egyetlen pillanatig sem kétlem, hogyan szólna az ítélet.

Ám az én feladatom nehezebb ennél. Olyan törvényszék előtt beszélek Itt, amely bizonyos konkrét eseményeket funkciója szerint a büntetőjog rendelkezései alapján ítél meg, s amely az okozatokat az esetek többségében az okoktól elszigetelten vizsgálja. Ám jelen esetben ez a törvényszék sem ítélheti meg a dolgokat a maguk szociális elszigeteltségében, s nem térhet ki az elől, hogy gondosan mérlegelje mindazt, ami Nemeskosútot megelőzte és követte. Csak az összefüggések ilyen átfogó rendszerében állíthatjuk objektív megvilágításba a kosúti eseményeket.

A dr. Liška-féle „titkos körlevél”

Ha a kosúti események időbeli és okozati, sőt, mondhatnám, dialektikus összefüggéseit keressük, nem elég, ha a csendőrség által mindjárt az eseményeket követőn összeállított jelentésekhez fordulunk; egészen dr. Liška államtanácsos úr tanúvallomásáig kell ugyanis visszanyúlnunk. Tőle hallottuk, persze, amennyiben vallomását nem torzította el bizonyos államtitok védelme érdekében, hogy a kosúti események csupán láncszemei a kommunista párt akciósorozatának, amilyenekre már Diószegen, Szereden és máshol is sor került. Dr. Liška nem tudta megmagyarázni, miért került sor ezeken a helyeken tüntetésekre. A dolgot egyszerűen a Kommunista Ifjúsági Központ „titkos körlevelével” indokolta. Már kihallgatása közben kételyeket támasztottam a szóban forgó körlevél valódiságát illetően. Ez a körlevél ugyanis tipikusan rendőri kifejezéssel él. Csupán egyetlen mondatát idézem, azt, ahol a helyi szervezetek számára álítólag elrendeli, hogy „a köznyugalmat és közrendet zavaró tüntetéseket rendezzenek”.

Ez úgy hangzik, mint egy rendőrségi jelentés.

Ezzel a konstruált körlevéllel kívánta a vád bebizonyítani, hogy a nemeskosúti tüntetéseket előre megszervezték.

Még egy körülmény jellemzi dr. Liška vallomását. Bizalmas informátorai állítólag jelezték, hogy Major képviselő már május 23-án illegális beszédre készült Kosúton. Állítólag ő is tudott a tilalomról, Zsabka, Cagan, illetve a községi szolga és a -'egyző vallomásai szerint a gyűlés kérelmezői csupán a tervezett gyűlés napján, 9 illetve

11 órakor szereztek tudomást a tilalomról.

Alapos a gyanúnk, és föl kell vetnünk az alternatívát, hogy vagy utóbb, az eseményeket követően konstruálták a hírt, hogy az országos hivatal betiltotta volna a gyűléseket, vagy a felsőbb hivatalok eleve tudták, hogy a kosúti gyűlést be fogják tiltani, ebben az esetben viszont a törvényszék szabad belátására bízzuk, hogy megítélje a tényt, miért olyan időpontban kézbesítették a kérelmezőknek a titlalmi végzést, amikor technikailag már lehetetlen volt a gyűlés minden résztvevőjét értesíteni, s amikor a betiltással azonos időben, élesre töltött karabélyokkal, 41 csendőrt vezényeltek Nemeskosútra.

„A nemeskosúti forradalom borzalmas képe”

Persze, lehetetlen ellenőriznünk, mikor keletkeztek a galántai és a diószegi csendőrőrs, illetve a galántai járási hivatal jelentései a tervezett kosúti nagy akcióról. Ebben a kérdésben arra az anyagra kell szorítkoznunk, amelyet a törvényszéki iratok nyújtanak. Először is a diószegi csendőrőrs jelentésére, amelyből megtudjuk, hogy két nappal azelőtt, hogy a rendezők tudomást szereztek volna a gyűlés betiltásáról, Hucs- kó Cecília, a „közismert agitátornő” egy nyilvános kosúti előadásán azt mondta, hogy az illegális beszéd meghallgatására eljön a kommunista párt 1000 tagja, sőt, hogy gépfegyvert is hoznak. A „közismert agitátornő”-t nyilván jóstehetséggel ajándékozta meg a sors, ha tudta, hogy a gyűlést be fogják tiltani. Ez a bírósági tárgyalás azonban megmutatta, hogy az illegális beszéd előkészítéséről, a gépfegyverekről, ágyúkról és forradalomról szóló mendemondák:

a diószegi és galántai őrmesterek dús képzeletének termékei,