Irodalmi Szemle, 1976

1976/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Kövesdi János: Kommunistának nem születik az ember

— Sokan úgy vélték, ha szegények, akkor már egyúttal kommunisták is.

— Értem, mire gondol. Nem, nem elég ehhez csak az ösztön.

— Főleg azokban az években nem lehetett csupán az ösztönre hagyatkozni. Mert évtizedekkel előre kellett látni. A megsejtés egyáltalán nem volt biztos iránytű. Tudásra volt szükség, ahhoz pedig tanulni kellett. Sokat. Az igazi kommunisták akkoriban kétszer annyit dolgoztak, mint mások.

— Tanulni, bizony azt kellett. Nekik is, nekünk is. Minél többet. Talán — ahogy most visszagondolok — az volt a ba] az apámmal is. Nem értette meg teljesen a forradalmi elméletet, így később le is morzsolódott. Az ő példája számos kortársára is érvényes tanulság a jövőnek.

— Az édesapja mikor lépett a pártba?

— öt évvel a megalakulása után, 1926-ban.

— Akár alapító tagnak is tekinthető.

— Talán annak is számított ezen a vidéken.

— Kiket nevezhetne meg a társai közül?

— Lengyel Gyulát és idősebb Ilko Istvánt például. De még másokat is. Lengyel Gyula cipész volt, hogy úgy mondjam, a kaptafánál szolgálta a pártot. Rokkant szegény, féllábú, de talán a megmaradt fél lábát is odaadta volna a pártért, a nemes ligyért. Szerény ember, köztiszteletnek örvend a faluban. Ilko István, ő béresdinnyés volt a háború előtt. Dinnyeszállító szekere szinte legendássá vált. Ű azzal végezte a párt számára szükséges és fontos illegális munkát. Sokat tudna mesélni a párt pénzügyeiről.

Palágyi János apja, bár később elmaradt a pártból, a kommunista párt jelöltjeként több éven keresztül tagja volt a Képviselő Testületnek, ahol a pénztárosi tisztséget látta el. Részt vett a mezőgazdasági sztrájkok és az egyházellenes tüntetések szervezésében és lebonyolításában, „félforradalmi” tevékenységet fejtett ki más társaival a parasztság szociális felemelkedése érdekében.

Az egyszerű emberek, elsősorban a nincstelen földmunkások és a szegényparasztság életének jobbításáért végzett munkájával nagy hatással volt a fiára. Ha arra gondolunk, hogy Palágyi János 18—20 észtendősen élte át a harmincas évek gazdasági válságát, könnyebben megértjük, miért jegyezte el magát szinte gyerekfejjel a szocializmus eszméjével. Már 1933—34-ben egészen közel kerül a kommunista párthoz, noha a pártnak csak 1948-ban válik hivatalosan is a tagjává.

— Mint ifjúmunkás — emlékezik vissza — már a harmincas évek elejétől részt vettem a párt illegális munkájában. Igaz, nem voltam rendes tagja a szervezetnek, csak amolyan „szimpatizáns” munkatársa. Megbíztak bennem, így az első években összzekötőként tevékenykedtem. Nagykaposra jártam, ahol nagybátyám, Helmeci László a pártsejt pénztárosa volt, és propagandafüzetekkel, röplapokkal, valamint más, a tanuláshoz; és a kommunista eszmék népszerűsítéséhez szükséges anyaggal láttam el a két szervezetet. A nagybátyámat egyébként forradalmárként tartották számon, amit az is bizonyít, hogy később Horthyék nyilvántartásában is szerepelt, s Horthy magyar csendőrei annak idején kegyetlenül megverték.

— Akkoriban jóval kezdetlegesebb módon folyt az agitációs munka, mint manapság. Jelszavainkat, jelmondatainkat, meg amit fontosnak tartottunk, felfestettük a falakra. Nagy betűkkel, hogy jól olvasható legyen, és persze, éjszaka, de árusítottuk a pártsajtót is. A föld alatti pártmunkát többnyire hárman végeztük a faluban: Hornyák József, Kobák Ferenc és jómagam.

— Egyik igen emlékezetes és szomorú élményem a harmincas évek derekáról, 1935- ből vagy 1936-ból való. A Bajusz Imre bácsi ökrét árverezték, mert nem tudta kifizetni az adósságait. Az eset rendkívül felháborította a falu népét: szinte egy emberként tiltakozott a becstelen eljárás miatt. Én is, persze, a magam módján. Éjszaka tiltakozó, és a Masaryk-féle demokráciát leleplező jelmondatokat festettem a házak falára. A hatóság nyomozni kezdett az ügyben. A homonnaí repülőrendőrség kilenc fegyveressel szállt ki a helyszínre. Az emberek kitódultak az utcákra. Köztük voltam én is, és néztem, hogyan fényképezik a saját írásomat. A tiltakozásnak meg volt az eredménye, mert Bajusz bácsi ökrét végül is nem árverezték el. Megjegyzem, hogy Bajusz bácsi szintén szimpatizált velünk, a fia Bajusz József pedig már tudatos és megbecsült kommunista lett.