Irodalmi Szemle, 1976
1976/4 - Zs. Nagy Lajos: Vers - Csontos Vilmos: Vers
Zs. Nagy Lajos búcsú a szerelemtől l Büszkén, akár a bércek, a Halálig iölérek. Bocsánatot nem osztok, bocsánatot se kérek. Köröttem csak a hűvös gyolcsokba vont üresség, alattam és fölöttem égboltnyi szürke festék __ 2 A kékek elperegtek, fehérek feketednek, vége a végtelenné hazudott szerelemnek. Zöld láncok elszakadtak. Bazalt hegyek hasadnak. Erdőkkel megrakottan tüzvéssszé Iombosodtam. 3 Maradtam volna inkább rőt sivatagban árva, kiégett fű a sziklák fehér könyvébe zárva, mintsem lehullni fénylőn, robbanni feketére, míg új hadak vonulnak szép eged mezejére. Csontos Vilmos minden azért Le a völgynek, föl a hegynek, Erdőnek, — hol eltévedtek, S hol pihentek, az árokpart, Ahol össze-csókolóztak __ — Az az emlék, az az örök Visszajáró, s az a törött Mécses száj, a sírva-rívó, A távozót vissza hívó ... — Ogy ballag most útján végig, Az emlékei kísérik. — Az a völgy, a mohos hajlat, Melegével mely elaltat, S a csók, élet-tüzét adó, A bíztató, s útravaló. A hegy sziklás meredélye, A szakadék torka, mélye, Ogy vonulnak, sorakoznak, Mögé, — végül eggyé olvad A szemében, a szívében, Minden azért: abból éljen. Minden azért: egész legyen, Annyi morzsát össze tegyen. Annyi kortyot nyeljen — végül,. Amitől emberré épül. S úgy lépni ki porból, sárból, Mintha fény szállna nyomából. Hinni: a cél már nincs messzi! S hogy eléri: megérezni. Minden azért: oda érjen, S meghalni se legyen szégyen! 4 A Fordulóhoz érvén: nem kérdem, mit ígértél. Bevégzem hitvány harcom: Tiéd marad az arcom. Megyek kövek közt Bércnek: miattad — nem teérted. Remélem, poroszlóid nyomomba sosem érnek.
