Irodalmi Szemle, 1976
1976/4 - Gál Sándor: Három vers
Gál Sándor indulás előtt gyülekeznek hadaim fejfa áll fejfához szakad az ég holdja idáig nő az átok ólom a szón zuhan az úr felett égve saját szemünket látjuk lángoló tükrében kiáradnak a mélyek csontfehér mészkövek virágzik tenyeremben aki jön s aki nem jöhet virrasztó csöndben idáig ér a táj idáig lángol tereli lassú szél tüske-magányból virraszt a csönd velem vadludak szárnyán őszből épül az út éji szivárvány tetőtlen ég alatt hangtalan setét terelgeti a táj új történetét Lőrincz Gyula: Ady (szénrajz, 1936] A portré a Magyar Fiatalok Szövetségének készült és a jüleki Ady-kör kapta könyörgök lánggal kékülő holdon készülő máglya torkomban kő áll istenek átka könyörgök lánggal szólok láng-nyelven kő-súlyát tűzre vesse félelmem essen hamuvá istenek átka kékülő holdon gyulladjon máglya
