Irodalmi Szemle, 1976

1976/3 - FIGYELŐ - Dr. Kostka, Jirí: Barta Gyula ipari tájképei

Barta Gyula Párkányban született (1922) s Itt a helységnévnek szimbolikus jelen tése is van: a Duna menti városka volt az a „párkányos ablak”, amelyen keresztül a gyermek Barta a tengerek felé úszó hajókat bámulva megsejtette a messszeségeket, a világot. Kovács-sarjadék, apja tűzzel és kalapáccsal bírta engedelmességre a vasat. Ez is képletes kapcsolatban áll a festőművész Barta valóságszemléletével, gondolatcsoportosításával, ábrázolási módszerével: a valóságot, mint megformálandó, érlelendő nyersanyagot szemléli. Addig azonban, amíg a gyökerek, a gyermekkori benyomások, finom rezdülések tudatos művészi élménnyé, életművet alkotó elemekké váltak, Bar- tának hosszú utat kellett megjárnia. Középiskoláit Érsekújvárott, Esztergomban és Dunaszerdahelyen végezte, majd zöld ruhába bújtatott, esztelen kóborlás és szenvedés után Bratislavában Mudroch professzor műtermében szerzett művészi oklevelet.

Első tájképei a szülőföld színekben gazdag szőlősdombjainak, kukoricásainak mé- lyületeiben, levegőjében meghúzódó komor, szegényparaszti sorsok hangulatát árasztják. Hamarosan magával ragadja a szocialista iparosításban alakuló táj újszerű arculata, s kezdetben ezt hagyományos módon, de később újabb és újabb eljárásokkal kísérletezve igyekszik tükrözni. Legutóbbi konstrukciós kompozíciói realista módon kihangsúlyozzák azt a nemes társadalmi erőfeszítést, amelynek köszönhetően új idomokkal gazdagszik környezetünk, s ami ésszerű, fegyelmezett alapokon szociális biztonságot is jelent a ma embere számára. Ebben a stílusban festette meg a Dicsőség a zólyomi vasutasoknak című akrilos kombinált technikájú képét, amelyet az 1974-es év legjobbjaként értékeltek, Barta Gyulát pedig a megtisztelő Cyprián Majerník díjjal tüntették ki.

P-1.

Barta Gy.: Alumíniumgyár — a Szlovák Nemzeti Felkelés üzeme (1974 — kombinált technika]