Irodalmi Szemle, 1976
1976/3 - HAGYOMÁNY - Dienes László levelei Fábry Zoltánhoz (befejező rész)
Berlin—Schlachtensee 929. 6. 9. Kronprinzessinnenstr. 10. Ne vegye rossz néven, hogy ily soká nem írtam, csak bennem rejlő szubjektív tényezők hozták így. A fordítandó regényen én is sokat gondolkozom. Egy azonban biztos: olyannak kell lennie, amiért nem kell fizetni a szerzőnek. Én egyszer már egy jó modern francia dolgot szeretnék, gondoltam én is Ivan Gollra, de félek, hogy unalmas, mert túl elgondolt. Nem gondolja? Én le is fordítanám, mert a Korunk, mint tudja rém szegény, s nekem nem tud adni semmit, legfeljebb azt, amit írok, fizeti meg. Szeretném, hogy ha az összefoglaló jelentésnek egy másolatát, amikor Kvárra elküldi, nekem is elküldené, hogy tájékozódjak a dolgok állása felől. Köszönti szeretettel Dienes László. 36. Kedves Fábry Zoltán! Berlin—Schlachtensee den 30. 3. 20. 37. Fábry Zoltán Stós Kedves Fábry Zoltán, hogy ilyen sokára kap választ levelére az nem jelenti azt, hogy nem esett jól, hogy egyszer eszébe jutottam; ellenkezőleg: félretettem levelét, egy nyugodtabb napra, hogy ne kelljen sietősen írni. Tudja, nem ritkán eszembe jut, hogy milyen jó volna néha ha úgy szerélhetnénk egymással. Sokszor irigylem — egy időre — magános remeteségéért. S tudom azt is,, hogy önnek is jót tenne néha ide kijönni. Mondja, Fábry, nem tudna annyi pénzt összeszedni, amiből az útiköltség kitelik Berlinbe? Mi egy pár hétig tudnánk vállalni, úgy hogy legfeljebb csak egy kis zsebpénzre volna szüksége. S most volna hely is,, egy kicsike kis szoba. Mert, hogy spóroljunk, a lányt elengedtük most s magunk végezzük a házi munkát a gyerekekkel. Lássa(!), feljöhetne pár hétre felüdülni egy kicsit. Én olcsó belépőjegyeket is tudnék szerezni, úgy hogy kevés pénzből sokat láthatna. Gondolja meg a dolgot. S egyszer majd én is elmegyek magához a vadonba egy kis remeteségre, jó? A Korunk. Kezdenek bajok lenni. Ma már annyira balra vagyunk kifelé is, hogy a fizetőképes burzsoá közönség nagy részének nem kellünk; viszont kellenénk a munkásoknak, de ehhez még túl drágák vagyunk. Viszont amíg ily kevés példányban jelenünk meg, nem lehet olcsóbban adni. Legfeljebb valamivel. Valamit kezdenünk kell, mert megbukunk. Ott is maguknál, talán más körökben próbálkozni. Érdeklődtem Pozsonyban Ertler ügyvéd útján (elvtárs), nem lehetne-e a könyvtárak által előfizettetni; kilátástalannak tartja, ellenben azt írja, hogy nézete szerint erős propagandával sokkal több előfizetőt lehetne még szerezni. Ertler persze nem tudja, hogy mi milyen tapasztalatokon mentünk át. Annyit azonban ér megjegyzése, hogy azt mutatja, érdeklődés volna a lap iránt. Mit gondol, kedves Fábry, mint lehetne próbálni? Persze csak olyat, ami nem kerül sokba. Mert a terjesztésre nincs pénzünk, hiszen a tiszteletdíjakat alig tudjuk már kifizetni. Én másfél év óta nem kapok semmit a laptól, csak mint munkatárs azért, amit írok. Hozzájárul a lap rossz anyagi helyzetéhez az is, hogy Romániában az évek óta tartó gazdasági krízis ma erősebb, mint valaha. Gaál a legnagyobb nehézségek között tud csak inkasszálni. Most pl. olyan rosszul ment az inkasso, hogy igazán nem tudom, mi lesz a legközelebbi hónapokban.
