Irodalmi Szemle, 1976
1976/3 - Tipary László: Egy forradalmár életútja
Európába deportálnak5, de a munkásság tiltakozott és megakadályozta, kiszabadultunk! Alig egy hónap múlva pedig újból lefogtak és egy ítélethozatal alapján, amelyet aláírattak, el kellett hagynunk Uruguay területét. így történt az én és harcostársaim kéjutazása. Ezek nem új dolgok a munkásmozgalomban! Ha olvasol újságot, akkor tucatszámra találsz ehhez hasonlókat, még cifrábbakat is. De már most újból itt vagyok, és folytatom ott, ahol elhagytam. És itt vannak mindazok, akikkel együtt távozni voltam kénytelen. Akaratom és harci kedvem nem hogy megtörték volna, hanem még inkább felfokozták. A forradalmi munkásmozgalmat meg nem lehet állítani sem börtönnel, sem deportálással, sem golyó vagy akasztófa, de még egy akasztófa erdővel sem! És nem messze van már az az idő, amikor a proletárforradalom a Kommunista párttal az élen elfogja söpörni ezt a rothadó kapitalista rendszert! Hogy helyébe megteremtse a proletár, diktatúrát, amely képes lesz megoldani a krízist, a munkanélküliséget és a dolgozó népet az igazi boldogulásba, a szocializmusba vezeti! Tehát még egyszer kérlek, gondolkozzatok a dolgok felett, és győzzétek meg az édesanyánkat is arról, hogy énmiattam ő sohasem fog szégyenkezni és ti sem! És ha ezerzser börtönbe leszek zárva, vagy az akasztófán fejezem be az életemet, még akkor is büszkék lehettek arra, hogy volt egy testvéretek, aki küzdött a munkásosztály felszabadításáért, az imperialista háború ellen, és a Szovjet megvédéséért! ... ... Ami engem illet, összeszedtem már magam, és a régi egészségnek örvendek. Rövidesen lehet, hogy dolgozni fogok, mert kilátásban van egy pár heti munka ... ...Hogy a levelet, ha írtok megkapjam biztosan, így címezzétek: Rippel Nándor, Casilla 208, Montevideo, Uruguay. A levelet én most Pintér sógornak címezem. Addig, amíg én nem írok az én igazi nevemet ti se írjátok. Csak a fentemlített címre. így legalább biztosan tudni fogom, itt-e veszik el a levelem, vagy otthon. Most már zárom soraim, a viszontlátás reményében csókol mindnyájatokat testvéretek Gyula. A levelet dupla borítékban küldtem.” Uruguayból még sok-sok levelet írt, de a közölt három levélből is láthatjuk az ottani helyzetet és Kovácsik Gyula harcos életét. A spanyol barrikádokon A létért Való harcok Dél-Amerikában is tovább folytatódtak. A munkásmozgalmak szempontjából egy még fontosabb harc kezdődött Spanyolországban, 1936-ban: a polgárháború. Mint tudjuk, a világ minden tájáról özönlöttek az önkéntesek a Nemzetközi Brigádokba, hogy segítséget nyújtsanak a spanyol munkásoknak köztársaságuk és jogaik megvédésében. Nem is csodálkozhatunk, ha látjuk, hogy Kovácsik Gyula is önként jelentkezett Spanyolországba. Ezen útjáról szól következő levele: „Páris, 937 április 20. Kedves testvéreim és édesanyám! Talán kissé meg fog lepni titeket, hogy már Európai országokból küldöm üdvözletemet. Dél-Amerikát már elég jól összejárkáltam. Afrikának is egy részét. Most még hátra van egy pár ország, amit meg akarok nézni. Ügy gondoltam, 1—2 napra haza rándulok innét látogatóba, de sajnos egy kis nehézségbe ütközne a visszajövetelem. így az utamat nem szakíthatom meg.6 Még látni és tanulni akarok! Egészségileg jól állok. Kívánom mindnyájatoknak tiszta szívből, hogy ti is ezt mondhassátok magatokról. Habár éveim száma 9-cel nőtt, hogy hazulról eljöttem, ma mégis 10 évvel fiatalabbnak érzem magam, mint 9 évvel ezelőtt. Éppen úgy, mint 1919-ben. Uruguayból küldik az elvtársaim, könyveimnek egy részét, azt hiszem 10 vagy 11 5 Mint európai származásút, többek között őt is ki akarták toloncoltatni az amerikai földrészről. 6 Ha hazajönne, lehet hogy a hatóságok nem engedélyeznék a kiutazását.
