Irodalmi Szemle, 1976
1976/2 - FIGYELŐ - — IL —: Rádiójegyzet
ber tragédiája. Kucman Eta szép volt Desdemonaként. Személyében egy tündér, egy nem e világi lény lépett a színpadra, aki lépésről lépésre érik érző-szenvedő asszonnyá, egy légies szerelem emberáldozatává. Meg kell említenem még Ropog József (Cassio), Pőthe István (Rodrigo), Németh Ica (Emília), Bugár Gáspár (Montano), Szentpétery Ari (Bianca), Bugár Béla (Brabantio) nevét és a további szereplőket is. Ropog József alakításából mértéktartását, Pőthe Istvánéból fiatalos lendületét, Németh Icáéból szenvedélyességét, Bugár Gáspáréból kultúráltságát, Szentpétery Ariéból letisztult és konkrét kifejező eszközeit, Bugár Béláéból intellektuális színészi játékát emelem ki. Ha alakításukban voltak kifogásolható elemek, ezek ellenére is egyként járultak hozzá ahhoz, hogy a társulat, ezzel az előadásával, ismét egy fokkal magasabbra állította a mércét. Beke Sándor mellé fölsorakozva, a kortárs Othellót adták. Tóth László Rádiójegyzet Az Irodalmi Szemle múlt évi novemberi száma közölte a budapesti Ébert Tibor szép dokumentum-novelláját Bartók Béla pozsonyi diákéveiből. Bartók pozsonyi éveinek bizonyságát két emléktábla is őrzi: egyik a volt Kórház-utca — ma Csehszlovák hadsereg útja — 7 sz. alatti házán, ahol 1824 és 1908 között az édesanyjával lakott, a másik a volt klarissza zárda, a mai Központi Pedagógiai Könyvtár falán, ahol 1893. és 1899 között gimnáziumi tanulmányait folytatta, ahol éretséglzett, s ahol az egykori zárda templomában a ma is látható orgonán játszani szokott. Örömmel hallgattuk ezért a Kossuth Rádió 1975. november 2-i adásában a Vadgesztenyéket dokumentumjáték formájában. Az ügyesen dramatizált novellarészleteket Bartók önéletrajzi jegyzetei vezették be és szaggatták meg, apró gyermekkorának azokról a fényeiről, amelyeket édesanyja visszaemlékezéseiből olyan jól ismerünk. Itt hangzottak el először nyilvánosan a dokumentumok között dédelgetett első, még gyermekkori Bartók-kompozíciók, mai fiatal zongoraművészek előadásában — ez volt a dokumentumjáték legnagyobb szenzációja. Kár, hogy a gyermekszínészek hadartak és rosszul artikuláltak. Jó volna, ha a Csehszlovák Rádió magyar adása átvenné ezt a szép dokumentumjátékot, és újra hallhatnánk. — Ha nálunk is műsorra tűzik, a zeneszerető magnósoknak érdemes lesz bekapcsolniuk a készülékeiket.-IL-