Irodalmi Szemle, 1976
1976/2 - HAZAI TÜKÖR - Nyitra és vidéke - Ág Tibor: Kodály nyomában a Zobor alján
léjékszék. — NoI Cili, Cili, már csák nyugodt légy, májd másképp is lesz áz. De még ókkor legény ember vót, én még lány... Hámár kibékültünk. Ezt elmondtam Kecskeméten is kedves felesígének, ott vót. — Énekelt Kodály tanár úrnak? — Igén ánnák is énekeltem. Melyik is vót áz ha eszembe gyünne. A puszta malomba ... ez vót. Cila néni visszaemlékezése hiteles. Mártonvölgyi I.ászló egyik írásában 1942-ben szintén megemlíti Cila nénit.9 Tudtam, hogy Ghymesen sok Kodály-nyom maradt, dl nem számítottam oly gazdag emlék- és népdalanyagra, amilyet találtam. Rábukkantam Kodály állandó tartózkodási helyére, ahonnan zoborvidéki népdalgyűjtő kőrútjaira indult. Néhai Bereczky Boldizsár igazgató tanítónál szállt meg, innen indult kirándu lásaira és ide irányították postáját is. Bereczky özvegye ma is él, meg is látogattam. Mártonvölgyi László írásában szintén leírja Cila nénivel folytatott beszélgetését és akkor is azt vallotta, hogy a Puszta malomba cserfa gerenda kezdetű dalt énekelte Ko dálynak. Ez a balladás dal az egész Zoborvidéken elterjedt volt. Egyes hagyomány- őrző falvakban még ma is ismerik, sőt találtam olyan idősebb asszonyokat, akik teljes változatát is ismerik. Az eddig megjelent népballadakötetekben több változatát is megtaláljuk. A népszokásokkal kapcsolatos dallamok, amelyeket Kodály a század elején feljegyzett, még teljes egészükben élnek az idősebb korosztály emlékezetében. Ugyanez vonatkozik a lakodalommal kapcsolatos dallamokra is. A népballadák közül van egypár, amelyre már nem emlékeznek vagy pedig csak néhány versszaknyi töredéke maradt meg. Kodály Zoltán 1907-ben az Ethographia című folyóiratban közölte a Ghymesen gyűjtött Zöld Marci balladáját. 1960-ban Balla Józsefnő Molnár Mária 70 éves ghymesi asszony már csak két versszaknyi töredékét tudta elénekelni. A sási kígyó balladát ma Ghymesen csak Recika Teréz ismeri, de ő sem arra a dallamra énekli, amelyre a század elején énekelték. A mostani dallam egy régi aratódal. A Fehér László, A szégyenbe esett lány, Az egyszer egy királyfi balladák ma is teljes egészükben élnek Ghymesen. A mai gyűjtő gyakran találkozik olyan véleménnyel, mi szerint ma már felesleges népdalokat gyűjteni. Ami volt, azt már Kodály és Bartók, valamint tanítványai mind összegyűjtötték. Ezt a téves nézetet szeretném megcáfolni. Igaz ugyan, hogy a mai gyűjtő lényegében új anyagra már alig számíthat, de ahogy Kodály Zoltán írta: A meglévőknek alaposabb megismerésére, a hiányos szövegek kiegészítésére állandóan szükség van.10 Egyik gyűjtőutamon, 1960-ban Ghymesre is ellátogattam. Zsérén és Kolonban feljegyzett balladák változatai után kutatva véletlenül egy eddig ismeretlen népballadára bukkantam. A Szép Ilona vagy másképp Csuda halott balladájának szövege juttatta özvegy Balla Józsefné született Molnár Mária akkor 70 éves ghymesi asszony eszébe Szabó Kata balladáját. Az eddig megjelent balladagyűjteményekben sehol sem találtam Szabó Kata balladánk változatát. A Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának nagy népdalgyűjteményében is hiába kerestem. Ezért valószínű hogy a ghy mesi Szabó Kata egy eddig ismeretlen ballada töredéke. Tehát annak ellenére, hogy a mai gyűjtő az eddig összegyűjtött dallamok változatait jegyzi fel, néha mégis talál olyan dallamot, amelyre az előző gyűjtők nem bukkantak rá. Kodály 1918 után már többet nem jutót el a zoboraljai falvakba. A gyűjtőmunkát Manga János folytatta, egészen 1939-ig. Ezekben az években készültek — valószínűleg Kodály instrukciói alapján — a fonográf felvételeknél jóval tökéletesebb gramofonfelvételek. A második világháború alatt Arany Lászlónak — aki abban az időben a bra- tislavai Szlovák Egyetem Magyar Tanszékének tanára volt — és tanítványainak, főleg Pultz Évának a gyűjtőmunkáját kell megemlíteni. Kodály Zoltán érdeklődése a zoborvidéki népzene iránt később sem szűnt meg. 1956 szeptemberében a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának megbízásából Vikár László járt a Zobor vidékén. Útjának egyik célja az volt, hogy a lehetőségekhez mérten megismerje a Nyit9 A Toldy-kör irodalmi évkönyve 1942, 35. oldal 10 Kodály Zoltán: A magyar népzene, előszó az első kiadáshoz
