Irodalmi Szemle, 1976

1976/2 - HAZAI TÜKÖR - Nyitra és vidéke - Püspöki Nagy Péter: Az ősi Nyitra

cseh herceggel — akinek 1108-ban Vencel nevű fia születése alkalmával 3000 márka adóját engedte el — Kálmán király ellen vonult. A császár azonban Pozsonynál vereséget szenvedett és vissza kellett vonulnia. Az ostrom alatt azonban Svätopluk cseh herceg a Duna és Vág közét Trencsénig elpusztította. Ezért Kálmán büntetőhadjáratot vezetett Morvaországba. A következő év februárjában — 1110-ben — azonban Svätopluk

— mint Kosmas prágai kanonok írja — bosszúból, titokban, senkit nem értesítve Nyitráig hatolt be Magyarországra: „Be is tört volna a városba, ha az őrök, akik ott mindig figyeltek, be nem zárták volna a kaput. Mást nem tehetvén a váralját elpusztította és jelégette” sőt hazatérte alatt felégette az útbaeső falvakat és mindet kirabolta.72

Nyitra e nagy pusztulása érezhetően súlytotta a várban székelő kálizokat, akik az államháztartás nyitravidéki pénzügyeivel foglalkoztak. Nyilván ez késztette őket arra, hogy Könyves Kálmán feltehetően 1096-ban kelt törvénykönyvének I. és XV. fejezetét felhasználva megtámadják a zoborhegyi monostor főapátját. Ezek a törvények elrendelték, hogy a Szent király (I. István) adományait kivéve az egyházaktól minden későbbi adományt vissza kell vonni. A zoborhegyi apát, Godefridus azonban nem engedett. Az általa megnyert pert 1111-ben oklevélbe foglaltatta. Ez az első oklevelünk, amely Nyitra várost említi, s egyben a mai Szlovákia levéltáraiban őrzött legrégibb oklevél.

A zoborhegyi apátság 1111. évi oklevele — tekintettel arra, hogy bizonyítania kellett a szent királytól származó adományok hitelét — 1020 tájától kezdve több adatot szolgáltat Nyitrai vár illetve város múltjához.73 Ebből az oklevélből tudjuk meg a nyitrai várispánok XI. századi névsorát: 1031 körül Buquen, majd Bacha, Una s végül 1111-ben Mózes. Mindannyian hosszú ideig viselték ezt a tisztséget. Feltehető hát, hogy benne a XI. századi Nyitra vármegye közigazgatásában szereplő ispánok teljes névsorát bírjuk.

Az apátság birtokainak revízióját követelő személyek közt az oklevél Porcus és Ethe nyitrai száznagyokat és azok két helyettesét említi. Sőt az oklevél már a város bírájáról — Peregrinusról — is megemlékezik. A felsorolt adatokból arra kell következtetnünk, hogy Nyitra a megye széhelye a XI. század folyamán jelentős hely volt. Sőt az akkori fogalmak szerint városnak volt tekinthető. Az oklevél alapján Porcus száznagysága biztos, Etéé valószínű. Az akkor érvényes törvények szerint a száz- nagyok és helyetteseik voltak a várlakósok közvetlen bírái és vezetői. A két száznagy arra enged következtetni, hogy Nyitrának a váralját is beleértve — 1111-ben mintegy kétszáz adófizető polgára volt. Ha viszont meggondoljuk, hogy Svätopluk cseh herceg 1110-bben alig egy évvel korábban a város kültelkeit és ottani lakóit elpusztította, akkor Nyitra XI. századi adófizető polgárainak számát még nagyobbra becsülhetjük.

Peregrinus városbíró említése az oklevélben azt bizonyítja, hogy Nyitra már nagyon korán — még a XI. és XII. század fordulóján, ha nem hamarabb — megindult a polgári városközösséggé való való átalakulás útján. E fontos mozzanat felbecsüléséhez tudnunk kell, hogy a koraközépkori magyar városok — többnyire a megyeispánok székhelyei — még közvetlenül a várispán joghatósága alatt éltek. Ezeknek a városoknak még nem volt saját jogi személyiségük, nem volt önkormányzati joguk. A X. és XI. századi magyar város — a földvár, vagy fakerítéssel övezett terület tulajdonképpen vár, azaz királyi vár volt. A várispán egyszemélyben látta el a megye és a vár (város) igazgatását és a törvénykezési ügyeket. Az ispáni székhelyek látogatottsága az ipart űző mestereknek előnyös volt. Ezért többnyire a várispánságok székhelyein telepedtek meg. Velük együtt jelent meg a vásár majd a piac, és ezzel megindult a várossá válás folyamata.

Nyitra régészeti anyaga azonban egy sajátos, nem egyszerű problémát tartogat számukra. A régészek tudniillik a város területén három középkori várat tártak fel. Köztük a legkésőbbi, a mai püspökvár, nem jelent problémát. Létrejötte a püspökség

72 Nyitra 1109. évi ostromát három külföldi forrás jegyezte fel: 1. a Prágai Kosmas Krónikája — Gombos Cat. 1. 806 No. 1823; 2. Pfiblslav krónikája — Gombos Cat. III. 1993 No. 4298 és 3. Johannes de Marignola Calabriai püspök — Gombos II. 1303 No. 3143.

73 Marsina: CDS1 I. No. 68, 63—64. — a feljegyzett évszám valószínű, mert a két tanú Buquen ispán fiai 1111-ben már több mint nyolcvan évesek voltak. Apjuk tehát, az első ismert nyitrai várispán 1020 táján már szükségszerűen érett ember volt.