Irodalmi Szemle, 1976
1976/2 - HAZAI TÜKÖR - Nyitra és vidéke - Püspöki Nagy Péter: Az ősi Nyitra
A kifogás első része tehát éppen a leletek avar jellegét megerősítő bizonyíték. A másik részre adott válasz világosan megmagyarázza miért fordulnak elő a szomszédos szláv népeknél hasonló sírok. Tehát ez az ellenérv sem bizonyít semmit a kérdéses leletek avar jellege ellen. 4. Az utolsó ellenérv azzal szeretné a Délnyugat-Szlovákiában fellelt avarkori leletek nem avar jellegét bizonyítani, hogy a bennük tapasztalható temetkezési szokások a Nagymorva-kor idején sem szűntek meg. Erre a kérdésre csupán annyit jegyzünk meg: egy nép elűtnését nem lehet egy adott dátumhoz kötni (Az avarok esetében sem 796-hoz, sem 805-höz). Fenetbb már említettük, hogy a langobárdok elvonulását Itáliába a krónikák és források 567-re teszik. Ennek ellenére csaknem háromszáz év múltán is mint egy vidékre [Morvaország déli területére) jellemző lakókról beszél róluk a korabeli frank Krónika. A Kárpát-medence csontvázas avar kultúrájú sírleletei avar mivoltának tagadását támogatni igyekvő érvek egyike sem bizonyít a vizsgált régészeti anyag avar jellege ellen semmit. Legfeljebb csak az derül ki a kifogásokból, hogy egyes történészeknek, vagy régészeknek téves elképzelései vannak az avarságról (pl. mongoloid, barbár nép). A csontvázas sírok avar jellegét tagadni igyekvő szakembereink azonban nem veszik figyelembe a szláv népek temetkezései szokásait leíró kortársak számos tanúbizonyságát.33 Nézzünk meg néhány forrást, mit találunk bennük a szláv népek temetkezési szokásairól és gazdasági életéről: 1. Ibn Rusta: A ritka drágaságok könyve a IX.—X. század fordulójáról: „A szlávok ... Ha közülük valaki meghal, tűzben elégetik. Mikor már a halott elégett, másnap kimennek arra a helyre, felszedik a hamut, agyag edénybe rakják és egy halmocskára helyezik.” Majd: .. nincsen szőlőjük sem mezejük... ők az a nép, amely a disznókat juhok módjára legelteti ”3i 2. Bölcs Leó: A hadviselésről — ugyancsak a IX. és X. század fordulójáról: „Ételük köles, de hajlandók kevéssel beérni, mivel nem szívesen foglalkoznak más mezőgazda- sági munkákkal, mert jobban szeretik a szabad, munka nélküli életet annál, hogy sok fáradsággal maguknak bőségesen ételt vagy pénzt szerezzenek,”35 3. Al-Mas’údí: Aranymosóhelyek és a drágakövek völgyei c. 947—956 közt írt könyvéből: (a szerbek) „tűzben égetik meg magukat, ha pedig az uralkodójuk vagy törzs- főjük hal meg hátas állatait is elégetik vele... A Kazárok földjén együtt él a kazárokkal a szlávok és oroszok egy csoportja ezek is tűzben égetik meg (halottaikat).’,ze 4. Hudúd Al-Älam: A világ tájai 982/3-ban íródott nyilván sokkal korábbi források alapján Afganisztán és Irán területén: „Ez a föld (a szlávoké) terjedelmes, fákban (erdőkben) gazdag... lakói a fák közt élnek és mást mint kölest nem vetnek, szől- lőik nincsenek, de sok mézük van, amiből bort és hasonló (italokat) készítenek... a juhnyájakhoz hasonló sertés csordákat tartanak. Halottaikat megégetik. 5. Gardízi: A történelem ékessége c. a XI. század elején írt könyvéből, melyben régi kútfőkre hivatkozik: „A szlávok földje terjedelmes és sok fa [erdő] borítja. Ök többnyire a fák tartózkodnak, nincsenek szőlőik, bevetett földjeik, famunkákkal foglalkoznak. Sok mézük van... Disznókat legeltetnek, amelyekből kondáik vannak és juhokat is tartanak. Ha valaki közülük meghal elégetik.” Még több más hasonló értelmű forrást sorolhatnánk fel (pl. Al-Marwari). Ezek a leírások a szlávok megkeresztelését megelőző Idők emlékei, tehát a VI.—IX. század közti vizonyokról szólnak. Később, főként a frank térítés hatására a szlávok is átalakultak. Erről tudósít Ibn Jak’úba spanyolországi mohamedán író, aki 965—66 közt Prágát is meglátogatta és ott már virágzó gazdag országot talált. 33 Itt főképpen a legújabb reprezentatív irodalomra, a szlovák tudományos kutatás eredményeit összefoglaló hazai művekre gondolok. Pl.: a már idézett Slovensko I. — dejiny — Obzor 1971, vagy a Dejiny Slovenska I. Bratislava SAV, 1961. A megállapítás általában is jellemző. 34 MMFH III. 345. 35 MMFH III. 362. 36 MMFH III. 407. Feltehetően az Elba menti szerbekről van sző. Csupán azokat a szláv népeket írja le közelebbről, amelyeket jől ismer.