Irodalmi Szemle, 1976
1976/2 - HAZAI TÜKÖR - Nyitra és vidéke - Püspöki Nagy Péter: Az ősi Nyitra
„Királyságát — mondja a továbbiakban Tacitus — Vangio és Sido osztotta jel egymás közt”.13 Az elmondottakból a Cusus folyó azonosítása szempontjától fontos körülmény rajzolódik ki: a) Vanniusnak 51 körül már nemcsak germán de iazyg-szarmata katonái is voltak, sőt ezekre támaszkodott saját népe ellenében. b) A jazyg szarmaták a Duria—Vágtól keletre laktak. c) Vannius tehát időközben országa határát a Garamig, azaz feltehetően a vele azs- nos Cusus folyóig tolta ki. Következtetésünk helyességét, amely egyben érthetővé teszi Vannius királyságának kettéosztását is, alább majd részletesen igazoljuk. Előbb azonban a folyónevek kérdé sét zárjuk le. A Morva-Vág-Garam közének kvád lakói uralmuk állandóságának jelképére országuk folyóvizeinek új germán neveket adtak. Az ősi borostyánkő kereskedelmi útvonalat szegélyező Európa szerte ismert ’Mór,-us nevét megőrizték. Azt azonban nem tudjuk eldönteni, hogy a germán ’ahwď víz értelmű szóval már a kvádok. vagy csupán az 526 táján megjelenő langobárdok bővítették ki a folyó nevét, amelyből idővel Morava lett. (Mar-ahwa > Marawa > Morawa). A kvádokat azonban országuk belterületén már nem kötötte a nemzetközi kereskedelmi útvonal közismertségének követelménye. A kelta Duriát ezért egyszerűen saját nyelvükre fordították le. így született meg a Wegaz > Waga > Wag ami hullámzó, sodródó, heves áramlású (folyót) jelent. Mivel Vannius királyságának egész területén a régi kelta és illír folyóneveket germán elnevezések váltják fel helyesebb arra gondolnunk, hogy a Cusus nem a Vág, hanem egy másik, vele egyenrangú folyó korábbi neve. Ez a folyó feltehetően a Ga- rammal azonos. Melich János máig érvényes magyarázatot nyújt Vannius királyságának további két a Vágtól keletre eső folyónévre: „Ismeretes, hogy a svébek, s a kvádok (a svébek egy része) a Kr. e. I. sz.-ban a Fulda, Schwalm, Lahn, Nidda jolyók mentén, majd Hessenben laktak, tehát ott ahol a jent idézett Crane, Vetra, — Wäg ma is részben e néven ismeretesek. Innen vándoroltak ki a svébek: kvádok Morva- és Felső-Magyarországba, s hozták magukkal őshazájuk egy-két jolyónevét is."u A germán települések tehát a Fenyővíz jelentésű Garam ('Granuaz > Granua > Gra- na) partjáig terjedtek. A folyót ezen a germán nevén először 178—180 közt Marcus Aurelius császár említi az „Elmélkedések” c. műve olső kötetének végén. Ezt a könyvet a császár „a kvádok jöldjén a Granua (Garam) mellett” írta a második germán hadjárat idején 178—180 közt.15 Erre az egyeztetésre talán sokan azt mondják majd, amit Pelikán professzor is szeme előtt tartott: „Vigyázz az időben egymástól távol eső adatok összekapcsolásakor.”16 Esetünkben azonban olyan adat áll rendelkezésünkre, amely kizárja az időben távoleső források összekapcsolásában rejlő veszélyeket: ez Ptolemaios földrajza. Hatalmas földleíró művét 135—140 közt készítette el. Európa leírásának X. fejezetében Nagy Germániával foglalkozott. A minket érdeklő szakasz a Morva torkolatától (az ő szavával a Luna erdő melletti folyótól) a Garam torkolatáig terjed a Duna északi oldalán (nála csak Esztergom előde Solva, mely a Garam torkolatával szemben feküdt szerepel). Ptolemaios adatai szerint ez a terület a keleti hosszúság 39° 20' és 42° 30' közé esik. Eltekintve a Duna közelében fekvő három településtől — a Vág torkolata táján létezett Anduaitio-tól (K. hossz. 40° 40') és az izsai Celemantiától, valamint a még keletebbre fekvő Anavumtól, melyek később a dunai limes tartozékaivá lettek — Ptolemaios csupán egy belső kvád várost említ. Ez a város Singona. Földrajzi adatai szerint a Vág és Garam közt feküdt. Tekintettel arra, hogy a kvád királyság területén csupán ezt az egy belső várost jelzi Ptolemaios, okkal tételezhetjük fel, hogy ez volt a főváros, a Morva—Garam közti kvád királyság székhelye. Fentebbi feltételezésünk, hogy a kvád királyság az első században keleti irányban átlépte a Vág vizét, ezzel írott bizonyságot nyert. « Tacitus: Annalium L. XII. 29. Ed. Leonhardii 1779. 57—58. Melich János: A honfoglaláskori Magyarország Budapest 1925—29. 339. 15 Pelikán: i. m. 72. 16 Pelikán: i. m. 46.
