Irodalmi Szemle, 1976
1976/10 - FIGYELŐ - Kulcsár Ferenc: Följegyzések
közöset elmondhatunk. A sötét mélységekből fölkavart, zaklatott, háborgó ritmusú, szabálytalan formák törnek föl az erősen ellentétezett felületre. S az úgynevezett abor vitae-ve, az élet fájára feszített szenvedő alakok is egyfajta expresszív naturalista stílusban vannak ábrázolva, színezésük pedig a temperával teremtett plasztikus mélységre törekszik. Mravec képein is bizonyos átszellemült, anyagtalanított realizmus valósul meg, melyekről gyakran szomorú pátosz, szenvedés és fájdalom sugárzik. Kemény, élestörésű drapériáival hihetetlen erejű, elsodró belső drámát teremt, melynek nincs igazi, szavakkal pontosan elmondható történése — mire lenne akkor a képzőművészet! — inkább néhány nagy, huszadik századi zenemű visszhangzik bennünk láttukon. (E jegyzet írója megkockáztatja Bartók nevének, illetve néhány művének említését, vagy akár, néhány vonatkozásban, a Sosztakovlcsét.) Mravec festményeinek koloritja mindig sötét alaptónusú, fekete kontúrokkal övezett finom változatai a kéknek, a vörösnek, (amely leggyakrabban lávaszerűen izzó), a szivet-szemet melegítő-simogató barnának, a hideg, zord, fagyos zöldnek. De akkor is mély — s itt néha majdnem ikonszerű — ha monochróm színezéssel adja elő tárgyát, dinamikus átrétegeződésekbe zsúfolva a tenger partszegélyét idéző, megtépázott vonalakba fogott formáit. 3 Mindenképpen föl kell figyelnünk arra, hogy a festő témaköre megdöbbentően szűkkörű — első pillantásra. De tisztán érezzük, mert belénk szuggerálja előadásmódjával, hogy íz a ,,szegénység” igazában érdem és sokkal inkább gazdagságot jelent Mravec esetében, értelmi és lelki gazdagságot, kialakult egyéniséget, elhatározottságot, mert a festő legmélyebb énjéből fakad, ösztönös, hű és igaz választás ez — közép-európai messianizmiis-szerep sugallja. Jövőbe és múlttá egyszerre sugárzó, épp, mert nem engedett a n így európai csábításoknak, helyesebben mások csábításának. A maga — többek közöti 'i gyerekkorból hozott énjét képtelen volt elárulni. Hisz abban, hogy klasszikus témáiban, expresszív előadásával sikerül megfogalmaznia az örök emberit. •Hisz az expresszív festészetnek abban a csodájában, hogy a nagy európai festészet kialakult értékeihez méltóan felsorakozhat — ha meghatározható, létező hagyományokra talált és épített. 4 Témáinak egy része (Figurák, Börtönben, Síró aszonyok, Megkínzott hazafi, Háborús lovas, A szörny stb.) a háború és az ehhez kapcsolódó nemzeti felkelés köré csoportosulnak, melyek monumentális, megrázó erejű, lázltó tiltakozások a háború ellen, az ember elembertelenedése és elembertelenítése ellen, a „kultúr-ember” újramegbuk- tatása, illetve újramegbukása ellen. Ezen képek alakjainak megjelenítése viharban álló-égő fákra emlékeztet, lobog-lángol a lombjuk, mégis, valamiféle elszántságot és szilárdságot is sugalmaznak a kompozíciók — mintegy láthatatlanul és fenyegetőzőn a földbe nőve. A Síró asszonyok című képen mintha egy sokfejű, síró és égő anyamadár „tépné a gyökerét”, hogy fölrepülve elűzhesse „fiókái” ragadozóit. A bibliai alakok és témák (Háromkirályok, Apokalipszis, Jób szenvedése, Pieta, Utolsó vacsora, Síró apostolok) megjelenítése Is csupán jelkép, hiszen sorsukban, történeteikben a mi századunk alakjainak sorsát és történeteit fedezi föl és demisztifikálja őket — tehát nem vallásos miszticizmusról van itt szó. A bibliai témákon keresztül is alapértékek sajátos újrafogalmazására törekszik, az örök értékekre és annak veszé- lyeztettségére: mégpedig maga az értékteremtő és értékhordozó által — az ember által. Utolsó vacsora című képe például Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájának az újraértelmezése, illetve újraértékelése, s ez rendkívül jellemzi a festő sajátos gondolkozását. Mravec, da Vincivel ellentétben, nem helyez súlyt a vacsoráző-teremre, vagyis a környezetre, nem emeli ki, helyesebben másként emeli ki Krisztus alakját és nem fest tizenkét „apostolt” sem. Az „apostolok” szorosan Krisztus mellett ülnek (a társadalom legkülönbözőbb rétegeit képviselő férfiak és nők!), s ki-ki a maga módján érzi át a „Tiközületek egy elárul engem” krisztusi kijelentés jelentőségét, következményét. S úgy érezzük, ez a Krisztus nem készül, nem vágyik az égbe, a mennyek országába, hanem megpróbál maradni — itt, a földön.
