Irodalmi Szemle, 1976

1976/10 - A JÖVŐ VALÓSÁGA - Mészáros László: A jövő valósága — I.

A következő oldalakon megpróbálkozunk ezeknek a szempontoknak az integrálásával, olyan módon, hogy a jövő kép történetének és a jövő valóságának a felvázolása után módszertani és tárgyi megközelítésben néhány alapvető problémára összpontosítunk. Természetesen nem állíthatjuk, hogy áttekintésünk minden fontos elemet tartalmazni fog s hogy nem maradt ki valamilyen más, ugyancsak lényeges probléma. De a jéghegyet is a látható egytizedéből azonosítjuk.

1. A jövőkép múltja

1. 1. A haladás a múlt század eszméje: nem ismerték sem a középkori, sem az ókori történetírók. Ahol pedig Ismeretlen a haladás eszméje, ott nem sokat törődnek a jövővel sem. Amíg az egyik nap olyan, mint a másik, amíg a gyermek nemcsak az anyagi javakat örökli, hanem az egész életet, addig nincs értelme törődni a holnapi nappal. Némi elképzelések azonban mindig foglalkoztatták az embert, hiszen ha ma felébredne egy 15 000 évvel ezelőtt elaludt Cro-Magnon I ősember, minden különösebb nehézség nélkül leérettségizhetne egy mai iskolában, mert adottságaiban és képességeiben nem maradna alul a huszadik század emberével szemben.

1. 2. Az ásatások és az etnográfiai kutatások alapján minden kétséget kizáróan bizonyítható, hogy az ősi gondolkodás csak hosszú idő után jutott el a múlt és a jövő dimenziójának a felismeréséig. Prezentizmusnak nevezzük ezt az Időérzékelést; az ősközösségi társadalom embere eleinte egyáltalán nem tudatosította az idő múlását. Természetesen rendelkezett bizonyos időérzékkel, hiszen már a jól bevált kődarabot sem dobta el, hanem megtartotta és megmunkálta. A neandervölgyi temetkezési helyek pedig arról tanúskodnak, hogy az ember már a jelen és a múlt szembeállítását is megkísérelte. Az ősközösségi gondolkodás jellemzője, hogy mind a múltat, mind a jövőt a jelenhez is vonatkoztatja. Innen ered a jövő előrevetítésébe, illetve irányíthatóságába (ráolvasás) vetett hit a mágiában.

1. 3. A mágiától a mítoszokon át a vallásos koncepciókhoz vezetett az út, ami filozófiai értelemben nagy ugrás volt az emberi gondolkodás fejlődésében. Igor HruSov- ský, szlovák filozófus szerint nem lehet egyértelműen állítani, hogy az emberi értelem csupán a műszaki invenció előrelépésével — tehát a szerszámok készítésével — kezdett fejlődni. Ehhez minden bizonnyal a különféle lelki megrázkódtatások is hozzájárultak, s így tulajdonképpen az emberré válás folyamatában a hamis, téves eszméknek is nélkülözhetetlen szerepük volt. Egyetlen gondolatba sűrítve: az ember első igazi felfedezése az isten volt. A másik meg az, hogy nincs isten.

1. 4. Az utópiák mindenekelőtt abban különböznek a vallásos koncepcióktól, hogy elvetik a természetfeletti erők meghatározó jellegének a lehetőségét és az emberbe, az emberi értelembe és cselekedetekbe vetett hitet hirdetik. Az utópiák válfajai köpött a szociális utópia a legismertebb, a műszaki és egyéb elképzelésekre alapozó utópiák már ritkábbak. A történelmi fejlődés során természetesen változtak, fejlődtek az utópiák is, míg Platánnak a rabszolgatartó társadalom racionalizására irányuló elképzelésétől eljutottak a vallással való teljes szakításig, majd a fejlődésnek indult munkás- mozgalommal való első érintkezésekig (Saint-Simon, Owen). Mind ebben a szakaszban, mind az előzőekben természetesen nagy hatással voltak a jövőképek kialakulására a korabeli és a megelőző filozófiai eszmék és irányzatok is (például Kant és Fichte).

1. 5. Az ipari forradalom kibontakozásával egyce valósabbá vált a jövő, mert a különféle műszaki és gazdasági folyamatokat tervezni és irányítani kellett. Az utópisták helyébe a reformerek és a forradalmárok léptek. A társadalmi forrongások iránya Owentől Marxig vezetett. A Kommunista Kiáltvány és A góthai program kritikája már a társadalmi fejlődés megváltoztatásét és új irányba terelését vetítették elő. Marx és Engels munkássága a későbbi marxista jövőkutatás alapjául szolgál. Forradalmi elméletüket Lenin még forradalmibb tettel koronázta. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ténye elméleti és gyakorlati bizonyítéka a társadalmi viszonyok megváltoztatási lehetőségének és szükségességének.