Irodalmi Szemle, 1976

1976/10 - A JÖVŐ VALÓSÁGA - Fuks, Ladislav: Néhány megjegyzés a tudományos-fantasztikus irodalomról

A tudomány racionális és tapasztalati, tehát az ész dolga. Ezzel szemben a művészet az érzelmeké, a sci-fi pedig nevezetesen a fantáziáé. A sci-fi a szubjektum terméke. A művészet beavatkozása a tudomány világába. Ne essünk azonban tévedésbe, ne becsüljük le a fantázia szerepét a tudományban. Szüksége van rá a tudósnak is. A tudományos haladást nemcsak az ismeretek és a tények segítik elő, hanem a tudós képzeletvilága is. Nem lelkesedhet az ember valamiért, ami nem hat az érzelmekre. Az empirizmus viszont már nem kívánatos. Lenin találóan mutatott rá, hogyan torkollik végül is szolipszizmusba, s ő élesen bírálta. Mi nem kívánunk felelőtlenül szubjektivek lenni. A fantázia a sci-fiben olyan fajtájú, hogy általános elismerésre tarthat számot. Másképpen mondva: a sci-fi nem nevetséges, mert így már a legjobb esetben is komédiává, groteszkké, tehát más műfajúvá válik. Egyszerűen: a fantázia és az érzelmek funkcióját nemcsak a művészetben, hanem a tudományban is elismerjük, mindössze mértékükről és a mögöttük megbúvó erkölcsi felelősségérzetről van szó. Hogy ne rántsa az olvasót a reménytelenség és a stressz állapotába, illetve nehogy giccs kerekedjék ki belőle.

A sci-fivel kapcsolatos harmadik megjegyzésem a megismerésre vonatkozik. Ismeretekre csak úgy tehetünk szert, ha valamit rögzítünk, s ez csak fogalmak, gondolatok útján lehetséges. Hogy is van azonban a művészi megismeréssel? A művésznek is törekednie kell a megismerésre? Igen. A művészi megismerés jobb esetben egyenértékű a tudományos megismeréssel. A nagy művész egyben felfedező is. Shakespeare és Dosztojevszkij nagyobb pszichológusok voltak, mint Wunt. Műveikből az emberek új látásmódot tanulnak, s tesznek magukévá. A művésznek az emberről szóló üzeneteket kell visszatükröznie. Mert ha csak saját magáról szól, semmi közünk hozzá. A sci-fi számára ez különösen fontos. A szerző ne csak közöljön valami általánosan értékeset, hanem művével a megismerésre törekedjen. A sci-fi szerző számára ez amúgy is közeli, mert bizonyos tudományos ismeretekből új elképzeléseket, összefüggéseket, tényeket alkot. Nagyon sok kérdést először a sci-fib vetett föl, s csak később kerültek át a tudományba. Ilyen például a Földön kívüli civilizációk híradása utáni kutatás is. Milyenek ezek a jelzések, hol és hogyan kell kutatni utánuk, s van-e ennek egyáltalán értelme? Ezeket a kérdéseket elsőként a sci-fi irodalom tette föl!

S végül a sci-fivel kapcsolatos negyedik megjegyzésem az értelem kérdésére vonatkozik. Mi az értelem? Valaminek értelme van, mondogatjuk. Számunkra azonban azonban most nem az értelem szó a fontos, hanem annak állítmányai: értelmének „lenni”, értelme „van”, értelmet „ad”. Valamilyen történésnek cselekedetnek értelme van. Amikor ég a ház és valaki porcelán tárgyakat dobál ki az ablakon, ennek nincs értelme. Értelmes az célszerű. A használati tárgyaknak van értelme, mondjuk az órának vagy az asztalnak. Az ember belső szerveinek van értelmük, még az olyan látszólag fölöslegesnek is, mint a vakbél. Az élettani működéseknek is értelmük van, s kutatásukhoz ma már nem elegendő a szerves kémia, hanem a biokémia is szükségeltetik. A gondolatcsoportoknak szintén értelmük van. Mivel a lelki folyamatoknak is értelmük van, előfordulnak esetek, amelyekben már nem elégedhetünk meg a kauzális gondolkodással. Az AB BC — AC összefüggései nem okosságilag, hanem értelmileg kapcsolódnak. Értelmük van a kommunikációs eszközöknek — s nemcsak a szó, a mondat, hanem az arcmozgás, gesztus, kép, zenei partitúra is ide tartozik, mintegy százféle közlési eszközt ismerünk —, s úgyszintén értelme van az irodalmi műnek is. Annyi értelme, amennyit beléviszünk. Akárcsak a történelemnek is, a történelem értelméről vitázhatunk — ez a nagy történészek és filozófusok feladata. Az Irodalomban pedig a nagy írók feladata.

Az irodalomnak — s mondjunk konkrétan sci-fit — valamilyen értelmének kell lennie, melyet célja és célszerűsége ad. Az irodalomnak ez a célszerűsége és célja az őt létre hívó társadalomtól függ. A sci-fi a korhoz kapcsolódik, valamint mondania kell a kornak, reagálnia kell a jelenre, s előrevetítenie a jövőt. A sci-fi-nek Is — mint általában az irodalomnak — segítenie kell a társadalomnak és az egyénnek leküzdeni azokat az akadályokat, nehézségeket, szomorúságokat, melyek az élet elengedhetetlen velejárói, például segíteni az ifjúságot az érvényesülés útjának keresésében és megle- lésében, új távlatok, ismeretek föltárásában. Pontosan ezen a ponton — s éppen a sci-fi-nek — mérhetetlen jelentősége lehet. S egyúttal ez a science fiction íróinak legfontosabb kötelessége is, amit becsülettel teljesíthetnek.

(A Tvorbából fordította: B. J.]