Irodalmi Szemle, 1975

1975/10 - Vígh Károly: Dr. Herz Sándor születésének centenáriuma

felmerült feladatokról. Egy ilyen út során Herz 1918 decemberében belépett a kommunista pártba. Röviddel ezután, 1919. január 3-án cseh katonaság szállta meg Losoncot. Az új helyzetről Herz dr. népgyűlésen tájékoztatta a lakosságot és arra kérte a Vásártér sokezres néptömegét, hogy fogadja nyugalommal a fejleményeket. Ennek ellenére az új zsupáni hivatal a katonai rendőrséggel együtt „veszedelmes bolsevikok” címen sok személyt kitiltott a városból. Majd február elején a losonci politikai élet

14 reprezentánsát, köztük a munkástanács vezetőit: Herz Sándort, Műnk Ferencet, Szabó Józsefet és másokat letartóztatták. De a lefogottak között találjuk a kisiparosság olyan képviselőit is, mint Einetter Lajos, Vigh Károly és Zinner Lipót. A hivatalos indok: a losonci titkos bolsevik szervezet kapcsolatot tartott fenn a magyarországi kommunista párttal. A cseh legionisták sorozatos provokációi ellen még februárban nagy sztrájk tört ki a városban, melyet Herz dr. vezetett. A sztrájk sovinizmustól mentes, forradalmi megmozdulás volt és a megszálló csapatok túlkapásai ellan irányult. Vezetőit — Herz Sándorral együtt — mégis letartóztatták és március 21-én éjjel Illavára internálták őket.

Herzet Illaváröl — másokkal együtt — csak május végén engedték szabadon. Losonc lakosságát ekkor már élénken foglalkoztatták a front hírei, mert a magyar Vörös Hadsereg támadásba lendült és a csehszlovák burzsoázia csapatai nem tudták feltartóztatni az offenzívát. Amikor Herz dr. május 31-én reggel Losoncra érkezett, a város kiürítése a csehek részéről már a befejezéshez közeledett, s a hatalmat egyre inkább a még május 2-án megalakult 70 tagú munkás- és katonatanács gyakorolta. A munkások szeretettel üdvözölték Herz Sándort, aki a város lakosaival együtt nagy örömmel fogadta a Losoncot rajtaütésszerűen elfoglaló magyar Vörös Hadsereget. Herz szerénységére jellemző, hogy amikor egyhangú lelkesedéssel a helyi direktórium elnökének kívánták megválasztani, ő megköszönte a bizalmat, de kijelentette, hogy helyénvalóbb, ha a proletárdiktatúrában a vezetést munkások látják el, azért maga helyett Szabó József szobafestőt ajánlotta. Ezután az összehívott párttaggyűlésen az egyesült munkáspárt elnökévé választották. A Herz dr. vezetésével működő párttil- kárság a város igazi forradalmi középpontjává vált. Hatása kisugárzott a környék falvaiba, ahová a pártszervezet kiküldte agitátorait, hogy hirdessék a kommunizmus eszméit. Sőt, a losonci párttitkárság segítségével alakították meg a direktóriumokat Gömör megye számos községében is.

Rengeteg volt a teendő. Herz Sándor a Budapestről küldött fiatal városparancsnokkal, Szíjártó Lajossal (aki 1945 után Magyarországon különböző magas közéleti pozíciókat töltött be) együttműködve, éjt-napot az ügyek intézésének szentelt. A gazdasági élet (így pl. a gyárak üzemeltetése), a helyi közigazgatás irányítása, a szociálpolitikai gondoskodás, az államosított iskolák beindítása nem képzelhető el Herz nélkül.

Az örömteli és reményteljes júniusi hetek után a magyar és szlovák proletariátus számára szomorú és megpróbáltatásokkal teli időszak következett, mert a magyar Vörös Hadsereg az antant hatalmak nyomására június 30-án megkezdte a győzelmesen visszafoglalt északi területek kiürítését. így Losoncot is át kellett adnia a csehszlovák burzsoá csapatoknak. A város direktóriuma ezért tiltakozó táviratot küldött Párizsba a békekonferenciának.

A losonci pártvezetőség úgy határozott, hogy Herz kivételével a helyén marad. Az exponált orvost nem akarták kitenni a csehszlovák burzsoázia bosszújának, ezért az adott helyzetben helyesnek tartották, ha Herz Sándor Magyarországra távozik. Így történt, hogy Herz dr. elhagyta Losoncot és Budapestre utazott, ahol írásban számolt be a Tanácsköztársaság vezetőinek losonci tevékenységéről, és új megbízást kért. A tanácskormány az akkor igen fontos helyre, Salgótarjánba küldte öt. Bányaorvosi kinevezéssel a zsebében, a bányászok körében széleskörű politikai agitációs tevékenységet végzett, akik csakhamar megszerették. „Ügy beszél, akárcsak Kun Béla" — mondták róla. Szükség is volt az ő tanító és optimizmust sugárzó szavaira az augusztus elsején bekövetkezett összeomlás miatt mélységesen lesújtott salgótarjáni bányászok között. A Tanácsköztársaság bukása után azonban nem maradhatott Salgótarjánban, ezért a fővárosba utazott. Nehéz heteket élt át Budapesten, ahol tombolt az ellenforradalom. Amikor arról értesült, hogy az új csehszlovák államban lényegesen kedvezőbb a helyzet a politikai munka számára, elhatározta, hogy hazatér.