Irodalmi Szemle, 1975

1975/10 - Vígh Károly: Dr. Herz Sándor születésének centenáriuma

Herz doktor ilyen gazdasági és társadalmi feltételek közepette ismerkedett meg a város és környéke gyáraiban kizsákmányolt ipari proletariátus és a földbirtokokon élő nincstelen parasztság súlyos helyzetével. Kiszolgáltatottságuk, a létért folytatott küzdelmük mélyen megrendítette az akkor már szocialista eszméket valló orvost, aki 1906-ban belépett Losoncon a Szociáldemokrata Pártba. Ekkor még a Függetlenségi Párt rendelkezett a legnagyobb politikai tömegbázissal és szervezeti erővel, melynek elnöki tisztét Madách Aladár, az Ember Tragédiája szerzőjének fia töltötte be. A város 48-as eszzméket valló polgársága 1906-ban Kossuth Ferencet a város díszpolgárává választja és 1911-ben sor kerül Kossuth Lajos szobrának a leleplezésére; itt Justh Gyula mondja az ünnepi beszédet.

Herz Sándor korán felismeri, hogy a Függetlenségi Párt kompromisszumra hajlamos politikája és nacionalista demagógiája nem alkalmas a polgári demokratikus szabadságjogok kivívására, ezért a helyi szociáldemokrata párt soraiban tevékeny részt vállal a magyar és szlovák munkások, valamint szegényparasztok körében folyó politikai felvilágosító munkában. Mindent elkövet annak érdekében, hogy a munkásokkal megismertesse a marxizmust és beléptesse őket a szakszervezetekbe. Jórészt neki köszönhető, hogy a szociáldemokrata párt ismert vezetői közül számosán felkeresik Losoncot és felvilágosító előadásokat tartanak a munkásoknak a választójogi kérdésről és más időszerű politikai, valamint gazdasági problémáról. Buchinger, Garbai, Kunfi, Miákits és mások előadásairól közöl híreket a helyi sajtó.

Herz doktor világosan látta, hogy a tanulatlan és főleg kétlaki életformát élő munkásságot nem csupán politikai és ideológiai kérdésekről kell felvilágosítani, hanem az általános műveltség megszerzéséhez feltétlenül szükséges ismeretterjesztő előadások megtartása is fontos. Szervező munkájának köszönhető, hogy pl. kapcsolatot létesített a főváros egészségügyi szakembereivel, szociológusaival és meghívta őket Losoncra, hogy tartsanak előadásokat a munkásságnak. E neves szakemberek: mint dr. Madzsar József, dr. Holló István, Fényes Samu, Steiner Józsa és mások, egyúttal házának is vendégei voltak.

Tevékenységében különös hangsúlyt helyezett az antialkoholizmus elleni küzdelemre. Ebben példaképe dr. Forel Ágost svájci tudós volt, akivel személyes kapcsolatban állt. A nagy humanista eszmei útmutatása alapján szervezte meg a losonci és Nógrád megyei antialkoholista mozgalmat. Herz Sándor elsősorban a munkásság körében folytatott harcot az alkoholizmus ellen, mert jól tudta, hogy az alkohol bódító és züllesztő hatása elvonja jelentős részüket az osztályharctól. Ismerve azonban e káros szenvedélynek az egész társadalomra gyakorolt hatását és összefüggéseit a kormányzat egészségügyi- és szociálpolitikájával, az ifjúság nevelésének kérdéseivel, kivitte az alkoholizmus elleni harc zászlaját a munkásotthonból és élő szóban, ismeretterjesztő előadásokon, valamint a sajtó hasábjain agitált, érvelt az alkoholizmus ellen. S amikor képviselőválasztásokra került sor, falragaszokon figyelmeztette a választópolgárokat Losoncon, Füleken és Salgótarjánban, hogy „lelkiismeretlen ember az, aki szesztől kábult fejjel mond ítéletet hazája sorsa felett”.

Az alkoholellenes mozgalom rohamos elterjedésének köszönhető, hogy a losonci szervezet 1910-ben megindította a Diadal című havonta megjelenő igen színvonalas folyóiratát, amely országszerte nagy érdeklődést keltett. Előfizetői és támogatói közé tartozott — egyebek között — dr. Madzsar József is.

Az alkoholellenes propagandán túlmenően arra törekedett, hogy a korszerű természettudományos ismereteket terjessze. Sokoldalú ismereterjesztő tevékenysége — amelyet a munkásság körében fejtett ki — külön méltatást érdemelne. Nógrádi Sándor

— aki az első világháború előtti években ifjúmunkásként kapcsolódott a munkásmozgalomba — a Herz doktorról szóló visszaemlékezésében azt írja, hogy az előadásaiból áradó mély humanizmus vonzotta hozzá.

A világháború előtti években Herz doktor fokozott aktivitással veti bele magát a politikai küzdelmekbe. A szociáldemokrata pártba, a Freisinger korcsma szűk helyiségében és másutt maga köré gyűjti a munkásokat, megismerteti őket a marxizmus alapfogalmaival és az időszerű politikai helyzettel. Vasárnap pedig járja velük a környező falvakat. Fáradhatatlan és szívós agitációs tevékenységének is köszönhető, hogy az 1912-es viharos esztendő Losoncon is harcra kész proletariátust talált. A május 23-i „vérvörös csütörtök” hatására — amely napon Budapesten százezernyi munkás tűnte