Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - Petrőci Bálint: Tüzes levegő
A barna Hajú, sovány, alacsony termetű, vékony arcú ember még mindig mereven nézett rám. A tekintete kemény. Hát nem érti, hogy milyen nagy tétről van szó? Indulataimban nem mértem föl a helyzetemet, nem tudatosítottam magamban, hogy évekig mégsem bujkálhatok! A kalitkába zárt madár, akár a szárnyaszegett madár! — sóhajtottam elkeseredetten. Steiner Gábor szája kis bajusza alatt mosolyra húzódott. És ekkor megvilágosodott előttem, hogy mindent ért. Érti aggodalmamat. — Szökésre adódik majd jobb alkalom, Pista! — mondotta. — A párt úgy tervezi, hogy Moszkvába küld, a Lenin-iskolába. De most az eszmét kell védenetek, Fábry Pista! — A vádlottak padján ... — Igen, ott! Ekkor felvillant előttem a vallatóm ábrázata, aki vizsgálati fogságom napjaiban gúnyosan a szemembe nevetett. — A tagadás nem segít magukon! — mondotta, és az asztalára mutatott. — Ott vannak a bűnjelek! Az elkobzott igazolványok, jegyzőkönyvek, körlevelek, a forradalmi daloskönyv, a bélyegzők! — s kezébe ragadta az egyik pecsétet. — Olvassa csak el, hogy mi van rajta! „A Csehszlovákiai Kommunista Párt Ifjúmunkás szekciója — Horka — Slovensko”! — és felhevülten az asztalra dobta a pecsétet. — Még mindig azt hiszi, hogy a tagadás segít magukon?! — Nem a tagadás segít rajunk — feleltem nem kisebb indulattal. — Hát micsoda? — Az a tudat, hogy létezünk! Erre kellett volna gondolnom, amikor megrettentem a többéves börtöntől. Nem is annyira a rácsoktól ijedtem meg, mint inkább a gondolattól, hogy hosszú ideig gúzsba kötik az ember kezét, lábát, tétlenségre ítélik, éppen a legszebb korban, amikor a veszélytől sem riad vissza a magamfajta legényember! A vallatómra kellett gondolnom, hogy felismerjem, mennyire igaza van Steiner Gábornak. Amikor szemtől szemben állsz ellenségeiddel, akkor bontakozik ki igazi lényed. Tehát védd az eszmét a vádlottak padján! Ügy állj bíráid előtt, mint amikor a vizsgáló bíró képébe vágtad: Az a tudat segít rajtunk, hogy létezünk! Hiába vádolnak bennünket azzal, hogy egy törvénytelen szervezet tagjaiként összeesküdtünk a rend ellen, a rend megdöntésére! Ez nem vád, hanem igazság! Meg kell döntenünk ezt a rendet, hogy a kilátástalan élet helyett biztonságot adjunk az embernek! Hogy ne kelljen többé sztrájkolnunk, tüntetéseket szerveznünk, azért mert éhezünk... Hogy milyen veszélyt jelentettünk a rend számára, igazolja a rozsnyói rendőrségi urak titkos jelentése, amelyet 1932-ben küldtek a belügyminiszternek: „A kommunista mozgalomban — rendőrségi körzetünkben — hovatovább egyre növekvő hatással van az ún. kommunista ifjúság, mely nyilvánvalóan, mint olyan, ugyan nem lép fel, de a párt vezetésében e kommunista ifjúság képviselőinek csaknem döntő szava van... Rozsnyón a kommunista ifjúság három sejtben tömörül: egy sejt üzemi, kettő városi... Minden héten az ún. sejtgyülésen jönnek össze. Ezeken a gyűléseken a sejtvezető ismerteti a tagokkal a kommunista ifjúság központjának utasításait, szakelőadásokat tartanak a kommunista ifjúság feladatairól, a szovjetoroszországi helyzetről stb. Az utóbbi időben gyakran hangsúlyozzák: abban az esetben, ha a kommunista pártnak illegalitásba kellene mennie, főleg az ifjúság feladata lesz a további mozgalmat illegálisan vezetni. A kommunista ifjúság ezért építi tevékenységét illegális alapokra, hogy a párt esetleges betiltása után ne szenvedjen kárt a kommunista mozgalom... A kommunista ifjúság egyik legveszedelmesebb alakulata az ún. Komszomol. Ebben összpontosították az egyes ifjúsági sejtek legmegbízhatóbb tagjait. A kommunista ifjúság tagjainak és főleg a Komszomol tagjainak tevékenységét a helyi hatóságoknak igen nehéz figyelemmel kísérniük, mert egész tevékenységüket a vidéki falvakba helyezték át, ahol a Komszomol tagjai csaknem minden vasárnap titkos gyűlést tartanak, a kommunista ifjúság szervezeteit alapítják stb. E komszomolisták tevékenysége kiterjed a kommunista párt itteni titkárságának egész körzetére, tehát az egész rozsnyói, rőcei, rimaszombati, feledi, tornaijai, losonci, kékkői járásokra... Tevékenységük tervszerű, feltűnés nélkül hajtják végre, és a vidéki
