Irodalmi Szemle, 1975
1975/9 - FIGYELŐ - -duba-: Egy irodalmi vetélkedő elé
Jegyzet egy irodalmi vetélkedő elé Gyakran és sokféleképpen bebizonyosodott már, hogy népünk, olvasóközönségünk jobban ismeri Fábry Zoltánt az alakját körülvevő legendákból és a már-már mítosz értékű szóképekből, mint műveiből. Nem mintha nem olvasnák! Olvassák, de — a tapasztalat szerint kevesebben olvassák, mint amennyien beszélnek róla. Gondolati eredetiségét és mélységét felületesebben ismerik, mint vonzó emberi alakja külső megnyilvánulásait: mindennapi szokásait, remeteségét, erkölcsi kisugárzását. Kevésbé értik életművének a nemzetiségi valóságban gyökerező törvényszerűségeit, mint ahogy tudomásul veszik és hiszik a róla szóló, elismerő értékeléseket. Baj talán, hogy az emberek hisznek Fábry Zoltán írói-emberi értékeiben? Nem baj, csak — kevés! Ahhoz, hogy az íróba vetett feltétlen hitünk és bizalmunk valódi szellemi-erkölcsi hatóerő lehessen, ismerni kell az író életét, sorsát, a gondolkodó életművét. A róla szóló beszédek, legendák és mítoszok szívmelegítő, szép sugarakként ragyogják körül alakját, bevilágítják első pillantásra is nyilvánvaló értékeit és szellemi nagyságát, de a mélyben rejtőző, sokszor fájdalmasan nagyméretű vajúdásról és benső harcról az emberi valóság lényegének megismeréséért: ezekről a belső tartalmakról — melyeket a fénysugarak éppen csak bevilágítanak — teljes képet nem kapunk. A Fábry-életmű egyetemes értékéig le kell ásnunk a gazdag életmű mélyrétegeibe. Erre egy példát is mondhatnánk! A „stószi remete" alakjáról beszéltünk és beszélünk, de közben sokszor feledjük, hogy Fábry Zoltán életművének nagy erkölcsi értéke nem csupán kimondott igazságai és szellemi függetlensége érdekében vállalt teljes emberi magányában rejlik, hanem abban is, hogy ez az ő nagy magánya maximális világnyitottságot jelentett, tehát olyan egyedüllétet, amely éppen azáltal közzösségi és teljes, hogy benne az emberi szellem a nagy sors- és létkérdések felismert igazságát egyediségében éli ál. Beszélhetünk több ilyen összefüggésről. A „Vox humána” fogalmát is idézhetnénk. Említhetnénk olyan tanulmányokat — A vádlott megszólal, Harmadvirágzás, Antisema- tizmus —, amelyek szellemi életünkben önálló fogalmakká, majdhogynem axiómákká váltak és keletkezésük óta egyre gazdagabb benső tartalommal élik körünkben a maguk életét. Nem soroljuk tovább ezeket a fogalmakat, inkább arra figyelmeztetünk, hogy mögöttük konkrét életérzés, etikai és esztétikai értékrend és egyéni — de közösségi értelmű — társadalombölcseleti rendszer áll, marxista alapon és szocialista igénynyel, gazdag és mély hagyományértékkel. Gyűjtőfogalma: Fábry Zoltán életműve. S ez az életmű annyira a mi létérzésünkre támaszkodik s a mi élettapasztalatainkból táplálkozik, hogy a vele foglalkozót óhatatlanul és törvényszerűen éri a felismerés: Fábry Zoltánt ismerni — önismeret. Ezért nemzetiségi közösségünk számára nagyon fontos irodalmi vetélkedőt rendez a CSEMADOK Központi Bizottsága az író életéről, munkájáról, életművéről. Ezzel számunkra, szlovákiai magyar írástudók és olvasók számára komoly próbatételt és vizsgát készít elő, hogy felmérjük, mennyire ismerjük és értjük azt az írónkat, akit már régóta a legnagyobbak között tart számon és tisztel az egyetemes magyar irodalom, s ezentúl is a szocialista Közép-Kelet-Európa. Próbatétel áll előttünk arról, hogy egy értékes szocialista írói életmű tükrében ismerjük fel múltunkat, jelenünket, jövőbeli lehetőségeinket, munkánk értelmét és létünk egyetemes ösz- szefüggéseit. A próbatétel nem könnyű, ezért annál értékesebb a benne való helytállás. — duba —
