Irodalmi Szemle, 1975

1975/9 - Zalabai Zsigmond: A műfaj neve: önismeret

munknak a leckét, mint a Tíz nap Szegényországban, a Galántai kistükör5 vagy az újabb keletű, de a szlovákiai magyar élet két háború közötti időszakával foglalkozó Hét próba. Gondolati megalapozottságának köszönhetően ma is frissen hat Jócsík Lajosnak a tudományos szociográfia leíró módszerével készült érsekújvári városképe, amely a Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek című kiadványban Jelent meg.6

Valóságirodalmi örökségünknek ezt a kisebbik, de eszmei-etikai-minőségi szempontból egyaránt értékes részét a harmadvirágzás szinte a mai napig sem volt képes a magáévá tenni, mérceként maga elé állítani és alkotó módon továbbfejleszteni. A „semmiből indulás”, akárcsak költészetünkben és szépprózánkban, ebben a műfajban is tempózavart okozott: a harmadvirágzás publicisztikája, riportírása, nem-fikciós irodalma mindeddig nem volt képes arra, hogy megfelelő értékszlnten folytassa a — mondjuk-e? — ma is fölöttébb szükséges valóságírói munkát.

Valóságirodalomról mint tudatos, koncepciózus irányzatról a harmadvirágzáson belül tulajdonképpen nem is beszélhetünk.7 Indulásának éveiben a Szemle megpróbálkozott ugyan az irodalmi riport és a szociografikus helyzetképek meghonosításával, az Országjárás rovat azonban kiszorult a folyóiratból, még mielőtt komolyabb értékeket hozott volna létre, és elméletileg megalapozott programmá erősödött volna. Az ötvenes-hatvanas évek hébe-hóba megjelent, esztétikai fogyatékosságaik miatt gyorsan elavuló valóságirodalmi kötetei (Barsi, Gyurcsó, Szabó Béla próbálkozásai) is rendre adósok maradtak a „szlovákiai magyarságképlet reprodukálásával”, az „itt és most”- szempont maradandó értékű megfogalmazásával, gondolati kiteljesítésével.

Sütő András remek „úti tűnődései”, az Istenek és falovacskák s a Rigó és apostol

— a közösségi felelősségérzet szép példájaként — arról tanúskodnak, hogy szerzőjük „Marosvécsen és Teheránban ugyanazon gondnak a szorításában járt-kelt, nézelődött

— más szóval: a mezőségi asszonyok ősrégi példája szerint az úti reménységgel együtt magával vitte itthoni fonnivalóját is (...) abból a kényszerűségből, mellyel ki-ki a maga szemölcsét, ráncát viseli.”8 Az „itthoni fonnivalót” — negyedszázad a példa rá — valóságirodalmunk nemhogy külföldön, de hazai tájainkon sem volt képes megtalálni. Ha igen, akkor hol vannak az olyan jellegű (s persze: színvonalú) művek, mint például Csoóri Sándor Tudósítás a toronyból című alkotása, mint a Magyarország felfedezése sorozat Moldova György-, Lázár István-, Bertha Bulcsu-, Végh Antal- könyvei, mint az erdélyiek munkái: Sütőtől — az említetteken kívül — az Anyám könnyű álmot ígér, Horváth Istvántól a Magyarózdi toronyszélen, Beke Györgytől, ettől a magyar Egon Erwin Kíschtől, a Feketeügy vagy a Magunk keresése című riportkötet?! Hol a Csallóköz, a Mátyusföld, a Garam mente, az Ipoly-völgy, Gömör, Bodrogköz életes, hiteles rajza?

Nem-fikciós irodalmunk nem, vagy pedig csak elvétve, tétován és koncepció nélkül indult — Beke szavával — a „magunk keresésére”. Nem vett részt hagyományaink, távolabbi és közelebbi múltunk történelmi, hely- és kultúrtörténeti, néprajzi, forradalmi örökségének felkutatásában és felmutatásában, de nem tükrözte kellő gondolati és esztétikai szinten, maradandó értékkel a felszabadulás utáni időszakot, a szlovákiai magyar társadalom mozgását, szerkezetének átalakulását, szüntelen változásait, a kultúrával, nyelvvel, népműveléssel kapcsolatos kérdéseit — azokat a tényezőket tehát, melyek a „csehszlovákiai magyarságképlet”-et alapvetően meghatározzák. A tartalmi- tematikai betájolatlanság mellett komoly problémaként jelentkezik a módszertani5 Mindkét írás megtalálható a Duna-völgyi párbeszéd című kötetben. A tíz nap. . ,-ot Fábry a magyar szociográfia „kezdő fejezetedként tartotta számon.

6 Ez az 1938-as könyv a Jócsíkén kívül még négy írást tartalmaz: Sziklay Ferenc Kassáról, Gömöry János Eperjesről, Darkó István Losoncról, Szalatnaí Rezső Lőcséről rajzol városképet. Az írások módszerükben is, világnézetükben is meglehetősén eklektikusak, Gömöryé például a polgári körök szemléletét tükrözi. Jóval tisztábban lát Darkó István, de még nála is élesebben Jócsik Lajos. A sorozatnak induló vállalkozás célja az előszót író Tamás Mihály szerint a „...szlovenszkói városok új helyzetképének felvétele, a változás tényének elemzése és megőrzése a kései történetírás számára”.

7 Á továbbiakban a „valőságirodalom” kifejezést a tudomány és a szépirodalom, illetőleg a publicisztika és szépirodalom határterületén álló műfajok (irodalmi szociográfia, irodalmi riport, memoár, önéletírás stb.) összefoglaló megnevezéseként használjuk.

8 Sütő András: Rigó és apostol. Üti tűnődések Kolozsvár 1973, 6. 1.