Irodalmi Szemle, 1975

1975/1 - HAZAI TÜKÖR - Németh István: A regény befejezése dokumentumokkal — II.

Utószó

Írásunk végén nyugodtan elmondhatjuk, hogy senkinek a sorsa nem volt Kassák sorsához hasonlatos, s ezért csak az Egy ember élete (Kassák Lajos élete, sorsa) volt és maradt érdekes és fontos. Riportútjaim során sokszor álltam tanácstalanul. Látnunk kellett, hogy az egy-egy pillanatra vagy akár hosszabb időre megelevenedő hősök élete is sokszor teljesen érdektelen, és felelevenítésük is csak azért szükséges, mert sorsuk Kassákkal kapcsolatos.

Az író élete — sorsa — viszont halála után, sőit főleg halála után kezd igazán fontossá válni. Megtettünk-e mindent, hogy igazán méltón és tisztességesen őrizzük az emlékét? Beépült-e a tudatunkba, ápoljuk-e kellően mint elidegeníthetetlen hagyományunkat, éltetjük-e és élünk-e vívmányaival?

Nos, Kassák egészen korán, még a század elején elment Érsekújvárból, s azóta csak nagyon ritkán tért vissza a városba. Utoljára 1930-ban jánt a szülőváros falai között, s akkor is csak órákat töltött itt, mert irodalmi estje botrányba fulladt. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy szinte teljesen kiessen a tudatunkból, és már-már teljesen elfeledjük. Pedig kár, mert írásainak nagy része néha egészen konkrétan, néha egyes részeiben vagy tónusaiban a városnak és környékének életéből táplálkozik, és alkalmas lett volna, hogy saját elidegeníthetetlen hagyományunkként kezeljük, és akár a csehszlovákiai magyar irodalom atyját, megalapozóját tiszteljük benne.

Eredetileg egész fejezetnyi részt szenteltem volna a kérdésnek, hogy mennyire ismerik az írót a szülővárosában. Hogy mégsem kérdeztem körbe a várost, és nem bizonyítottam rá esetleges tájékozatlanságát, annak az az oka, hogy ahova csak fordultam, főleg hivatalos helyeken, mindenhol kedvező fogadtatásra találtam. Talán a városban működő kiváló honismereti kör munkájának, talán csak annak köszönhető, hogy ma már a választott szervek is helyesen értelmezik a feladatukat, mindenhol azt tapasztaltam, hogy Újvárban kezdik ismerni és becsülni Kassák Lajost, sőt, maguk is érdeklődnek utána. írásom néhány adattal szegényebb lett volna, ha ők nem segítenek, nem igazítanak útba. A városházán Dráfy József akkori alelnök nemcsak hogy útbaigazított, hanem saját és társadalmi tulajdonban levő dokumentumokat is a rendelkezésemre bocsátott.

De ez a dolognak csak egyik oldala. A szélesebb közvélemény, maga a város lakossága, sőt, az értelmiség többsége sem tud róla, pedig egyáltalán nem tekinthetjük anarchista, keserű, fáradt és elhagyatott írónak. Be kell látnunk, hogy inkább a hivatalos vélemények értelmezték rosszul a kor irodalmi szükségleteit, nem pedig Kassák Lajos.

Nem szeretnék vihart kavarni, nem az a lényeges, hogy díszpolgárság helyett csak díszoklevéllel tüntették ki Kassákot, hanem az, hogy most már módszeresen tárják fel és éltessék a kassáki hagyományt, amely eddig csak néhány lelkes ember ügye volt a városban. A múzeumban semmi nyoma annak, hogy ez az óriás itt született. A könyvtárban — mintha semmi köze sem volna a városhoz — alig pár könyv van meg a műveiből, nem beszélve arról, hogy az egy Kassák Lajos Ifjúsági Klubon kívül semmilyen más intézmény vagy utca nem viseli és őrzi az író nevét és emlékét.

Évekkel ezelőtt, az 1960-as évek derekán fölmerült a kérdés, hogy Kassák Lajos emléktáblát kellene elhelyezni az iskola falán. Talán szerencsénkre, nem így történt, hiszen — ahogy a riportomból kiderült — maga az iskola épülete sem méltó hozzá, hogy az író nevével és emléktáblájával dicsekedjék. Persze, megtehetik, de ez nem oldozza föl a város vezetőit az alól a kötelesség alól, hogy méltó, az íróhoz mért emlékművel örökítsék meg az emlékét.

Az emlékek sorában például a bordélyház, a péró, hogy csak a legjellegzetesebbeket említsem, de lassan már a Sporni- és a Schindler-féle ház is olyan emlékek, amelyekhez úgy vagyunk hívek Kassák műve szerint, ha eltüntetjük, leromboljuk őket. (A bordélyházzal, a péróval és a többi hasonló emlékkel nem azért foglalkoztunk írásunkban, hogy érdekes, esetleg olvasmányos legyen, hanem mert az Egy ember élete Kassáktól megszokott őszinteséggel leírja ezeket is, és mert ma még mindig megvannak.)

A város és talán a csehszlovákiai magyar irodalmi közvélemény sem fog addig tudomást szerezni Kassákról, amíg nem neveznek el róla egy új negyedet, teret, szép utcát; amíg nem állítanak a tervezett emléktábla helyett egy méltó szobrot az írónak.