Irodalmi Szemle, 1975

1975/8 - HAZAI TÜKÖR - CSALLÓKÖZ - Szuchy M. Emil: Sors- és korkép

—• November 9-én lesz egy éve, hogy elhunyt. Azóta sem jelent meg művészetéről, hagyatékáról átfogó méltatás. Annál nagyobb hiba ez, mert kiváló művészegyéniségének értékelésében a tehetség, a képzettség és az ihletettség tényezőin kívül témafelvetésé- nek időszerűségét, vagyis kora lényeges művészi és szociális eszméinek átélését, megfogalmazását és vállalását különösen jelentős értékmérőnek kell felfognunk. Ezt a kérdést hogyan látod?

— Prohászka egyénisége, harcos feladatvállalása, a Sarló-mozgalomba való aktív bekapcsolódása különös súllyal esik latba. Azok közé a művészek közé tartozott, akik felismerték és vállalták is mindazoknak a problémáknak a kivetítését, amelyeknek akkor hangot adni veszélyes vállalkozás volt. Érdekes jelensége művészetének, hogy ő már fiatalon eljutott a haladás magasabb fokát jelző és tudatosan összegező piktú- rájához, egyéni látású stílusához — kortársait megelőzve. Vagy akár engem is, aki a komáromi hajógyár munkásmozgalmait figyeltem, s az egykori agrárproletariátus nincstelensége foglalkoztatott. A nyomort, a megalázott és kizsákmányolt embert akartam rögzíteni vásznaimon és rézkarcaimon. Prohászka tehetsége a Csallóköz frissen feltört földjéből szökkent szárba. Neve hangzásának dacára ízig-vérig magyar volt, mj- gyar és csallóközi, még akkor is, amikor már Magyaróváron élt, ahol házat ugyan kapott, de igazán boldog mégsem lehetett.. .

— Mikor láttad őt utoljára?

— 1973-ban látogatott meg. Beteg volt, megtört és nagyon magára maradt. Fájt az élete, amelyet olyan nagyon szeretett. Egy évre rá kidőlt a fa, amelynek ágait állandóan nyirbálta a sors, amelyet az emberi kártékonyság üszkösített el...

— Szellemi alkatát tekintve a kezdeményezés és a temperamentum embere volt. Pik- túráját Mednyánszkyhoz, Derkovitshoz, sőt Vincent van Gogh koncipiális művészetéhez hasonlították kortársai. Mi erről a véleményed?

— A somorjai, pozsonyi, de főleg a komáromi nekilendülései idején arra mutatott hajlandóságot, hogy a tartalmiság jegyében tegye vizuálisá gondolatait. Itt festette például a „Földnyúzók” című képét is. Ebben az időben járta be Balogh Edgárral és Lőrincz Gyulával Csallóköz zegzugait. Ezt a korszakát szárnyaló fantázia és lelkendező szenvedélyesség fűtötte. Pedig nem volt szertelen, legfeljebb nyugtalan: lobogó-lángoló volt a természete. Művészi temeperamentuma az oka, hogy a formai csiszoltságot, a művészi arányosságot többnyire alárendelte a rusztikusabb kifejezésmódnak. A részleteket, a míves cizelláltságot gyakran elhanyagolta a mondanivaló kedvéért. Piktúrája drámai „indulatfestészetté” vált, mihelyt belső meggyőződésének kifejezéséről vallott. Ennek az olykor monumentalitásba, olykor eruptív féktelenségbe csapó megjelentésmódja- nak immár híressé vált szimbóluma a „Földnyúzók” és a Somorján festett „Földéhség” című képei, amelyek robotoló parasztokat ábrázolnak. Állat, ember, táj egyformán szegény és szenvedő. Mozgás és feszültség van képein. Olyan stílus ez, amely érvel, mérlegel, az emberek felé harsogja a döntő szót.

— Nyilván feltörő ösztönök ezek, tehetségének kitörései — szakítom félbe Nagy Már ton elemző fejtegetését. — Olyan ötletek, hangulatok, amelyek szigorú rendben kerülnek a vászonra a rajz, a színhatás és a kompozíció tudatos szabályaihoz kötődve, a sokféle emberi nyomorúságot vetítve ki a lélekből.

— Igen. Ezekkel a szándékoltan is darabos, vádaskodó ábrázolásaival igyezekett felrázni a csallóközi -parasztság és a munkástömegek lelkiismeretét. S mivel maga is a proletárság határmezsgyéjén élő művész fejével gondolkodott, átélte mindazt a kese- rűséget-nyomorúságot, majd magárahagyottságát, amitől embertársait, barátait mindig meg akarta kímélni. Jólelkű volt, gyakran nagylelkű, de nem bohém természetű. Eredményeit egyedül a maga erejére támaszkodva érte el. Örülök, hogy az Irodalmi Szemle „csallóközi száma” lehetővé teszi, hogy jó barátomról, Tallós Prohászka Istvánról megemlékezzek.

— Ennyivel tartozunk emlékének.

— Az életmű lezárult. A kórtársakból már kevesen maradtunk. Szeretném, ha Tallós Prohászka István nevét mindenki megtanulná becsülni.