Irodalmi Szemle, 1975
1975/1 - HAZAI TÜKÖR - Németh István: A regény befejezése dokumentumokkal — II.
Kassák Lajos így örökítette meg ezt az eseményt: „Be akartam menni, mint valami ragadozó visszakapott magához: — Hallgass, gyerekem, hallgass! — A szobából a kis üvegajtón át bolondul kicsapódtak a hangok: — Nem lesz enyém gyereke! — kiabálta az apám. — Lebo kírem szipen, nem vágyom az övé apja! Ha meggyün a világra, összetöröm ötét, mint fadarabkát, majd meglátja kírem! Mi vágyom én, egy buta semmi ember, akivel az ilyesmiket megcsinálni? Összetöröm az egész jamiliáját! Az anyám kétségbeesetten rimánkodott: — Ne kiabálj, István! Ne kiabálj úgy, nem szégyenled magad, hogy ilyeneket kiabálsz rám részegségedben? — Hej, hej, én már ismeri ezt a lárifári! Lesz egy gyereke az enyém jeleséginek, aminek nem ín vágyom az apja!” Dühöngött, haragudott az apa még a lány megszületése előtt. Be volt rúgva, s csak az ital szólt volna belőle? Ügy látszik, mert az anyakönyvi bejegyzés a következőket jegyzi fel az eseményről: „1898. július 13-án megjelent az alulírott anyakönyvvezető előtt Kassák István, kinek állása Ifoglalkozása) gyógyszertári szolga, lakóhelye Érsekújvár, s akit alulírott anyakönyvvezető személyesen ismert, bejelentette a következő' szülést. Családi és utóneve: Kassák István a törvényes atya ... Lakóhelye Érsekújvár, Váralja 224 szám, születési helye Ratkócz, Nyitravármegye, életkora S3 éves. Az anya családi és utóneve: Kassák Istvánná született Istenes Erzsébet...” Nem akarom kiírni az egész körülményes és aprólékos anyakönyvi bejegyzést, ám a hitele megkívánja, hogy az anyakönyv következő mondata is itt legyen: ,,Megjegyzés: Bejelentő az atya. Felolvastatván, helybenhagy at ott és aláíratott. Paulis Ignácz anyakönyvvezető, Kassák Isvtán bejelentő.” Tehát csak az apa elvadult, szeszgőzös indulata beszélt a fenti jelenetben, és hiteles az alábbi részlet is! „Este volt, az egész rokonság együtt ült nálunk, s az apám is otthon volt. A konyhában ültünk, s a férfiak, mint rendesen, dohányoztak, és zöld üvegkupicákból itták a vörös édes pálinkát. A lánykák a Mihály bácsiékhoz mentek aludni. Én nagyon izgatott voltam és csak valami szürke, még kiismerhetetlen ködben éltem. A szobából néha kihallatszott az anyám hosszú, fájdalmas kiáltása. A konyhán egyszer-egyszer letakart edényekkel átszaladt a bábaasszony. Mint valami henteslegény, magasan föl volt gyűrkőzve, s mindig valami zsíros, sikamlós viccet mondott oda a férfiaknak. Anyám mind sűrűbben kiáltozott. {■■■) Apám kissé félrehúzódva ült tőlünk, s most láttam, hogy csöndesen könnyeznek a szemei. Egyszer vékony, kétségbeesett sikoltás hallatszott ki a szabóból. Aztán kinyílt az ajtó, s a bábaasszony egy kicsiny, visító, kapálódzó testet mutatott ki a férfiaknak. Mindenki örült és nevetett. István, gyere be, István! — kiabált most már az anyám is.” Igen, ilyen volt az apja: kegyetlen és kemény. Kötekedő, nyers ember, de ha olykor lehullott róla a kemény vonásokat őrző maszk, akkor sírt, sírt, ahogy Kassák Lajos is gyakran, ha verset írt. Az anyakönyvi bejegyzés ezen túl másról is tanúskodik. Többek között megtudjuk a szülők életkorát, születési helyét, és ami a legfontosabb, ez a bejegyzés őrzi, őrizte meg Kassák (Kassák) István talán egyetlen hiteles aláírását. Az aláírás szerint a költő apja nemcsak beszédében, hanem nevében is őrizte szlovák származását. A Kassák név két hosszú s-e fölött ugyanis két karcolás látható. Az első igazán csak karcolás (mint általában az aláírásokban), de a második világosan kivehető szlovák jésítő jel — szlovákul mäkčeň. Ez tehát a legfontosabb, de ugyanakkor ez az aláírás azért
