Irodalmi Szemle, 1975
1975/8 - HAZAI TÜKÖR - CSALLÓKÖZ - Marczell Béla: Csallóközi farsang
Marczell Béla csallóközi farsang „Dőrék” az utcán A farsang1, Európa népeinek közös hagyománya, évezredes szokások elemeit őrizte meg napjainkig. A farsangi időszak a magyar néphagyományban is jelentős helyet fog lal el, jellegzetesen kiemelkedő ideje a népszokásoknak. Már a középkorban is számos farsanggal kapcsolatos adatot találunk az irodalomban, de ezek a középkori feljegy zések csak általánosságban emlegetik, s inkább az egyház elítélő álláspontját tükrözik a farsangi időszakban megnyilvánuló erősen világias szokásokkal szemben. Elítélik a farsangi mulatozást, a maszkos játékokat, az ezekkel kapcsolatos magatartást. A pol gárság felfogását képviselő Heltal Gáspár is ezeket írja a farsangról A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való DIALÓGUS című művében: „Akkor isznak az emberek, tobzódnak, lakomáznak és különb-különb)éle hiába való kölcséget művel nek.’’2 A farsangi jókedv, mulatság eredetileg a tavasz eljövetele fölötti öröm kultikus ki fejezése volt. E kultikus jellegű játékokból pogány levegő csap felénk a természeti népek, a görög dionüszoszi ünnepek, az itáliai karneválok vidámságát, a természet megújulásának dicsőítését hordozzák. A nagy evésekkel, dús lakomákkal, a különböze formájú, játékos, jelképes cselekményekkel a természetet akarták hasonló bőségre serkenteni. Eredetileg tehát valamilyen mágikus cél állt a középpontjában, s ez a cél minden babonasága ellenére tudatos volt, a mai farsangi maskarás cselekmények viszont már egyre inkább egy darabjaira hullott ősi világkép értelmét vesztett maradvá nyai csupán.3 A hajdani dramatikus formák régen elszakadtak az eredeti képzetrend 1 Farsang a német fasen, fáséin szóból. Magyar jelentése mesélni, pajkosságot űzni. A vígság azon időszakát jelzi, amely a nagyböjtöt megelőzi. Rómában a hamvazószerdát megelőző 11 napot mondták farsangnak, illetve carnevalnak, amelynek eredeti jelentése: carne vale, carne levamen, azaz hús, isten veled; a hústól való tartózkodás időszaka. Pallas Nagy Lexikona — VI. kötet, Budapest, 1894. 2 Heltai Gáspár: A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való Dialógus. Az 1552. évi kiadás hasonmása (Sajtó alá rendezte Stoll Béla — Budapest, 1951) 3 Bálint Sándor: Az esztendő néprajza. A Magyar Szemle Társaság kiadása — Budapest, 1942, 34. oldal.
