Irodalmi Szemle, 1975

1975/8 - HAZAI TÜKÖR - CSALLÓKÖZ - Püspöki Nagy Péter: Villa S. Marie — Zentmária — Somorja — Somerein — Šamorín

Ez a magyarázat, mint a mondottakból már kiderült, több szempontból kétes. A Me- lich-féle nyelvészeti érven kívül vitathatatlan, hogy:

1. Hibás a névszármaztatás alaptétele: a város nevét csak az oklevelekben rövidítették. Az élő nyelvben legfeljebb elhagyták a Sanctust, de rövidítéseket a valóságos beszédben nem használtak, az élő nyelvben tehát ilyen alak nem jöhetett létre.

2. Nem volt szükség a latin név magyarosítására, mert a városnak Zenthmária volt a magyar neve.

3. A villa Marie és Samarja egy okiratban azonos időben (1390) egy-egy önálló falunak a neve.

A Somorja név tehát, amely a XIV. század végén a Zenthmária szomszédságában kialakult, esetleg azzal egybeépült falunak a neve volt, nem származik a Sancta Maria falunévből. Annál inkább nem, mert a plébánia templomát Szent György tiszteletére emelték.

A város mai nevének értelmezéséhez Kálmán Béla a tanulmány elején már idézett helyen igen fontos megfigyelést szolgáltat azzal az utalásával, hogy a Somorja náv esetében a szabálytalan hangváltozást is számba kell vennünk, amely az eredetileg értelmes szóösszetételt fölismerhetetlenné teheti. Véleménye szerint a háromszéki Somorja Szemeria alakja közelebb áll az eredetihez.41 Ebben az esetben az ascendens vizsgálat ilyen képet eredményez: Somorja > Samarja > Semeria.

A Pozsony megyei Samarja német neve a XV. században még a régi magyar Zentmáric. németes változata volt: Sendmarey vagy Zentmereyn (lásd a táblázatunkat). A XV. században azonban nyilvánvalóan hozzáidomult a Samarja népi nevéhez, mert ettől fogva Sumarein majd Somarein alakban találkozunk vele. Ez a körülmény arra enged következtetni, hogy a hivatalos Samarja változatnak a köznyelvben volf egy Sumarja ~ Sumerja ~ Somerja alakhoz hasonlító megfelelője. A város nevének köznyelvi alakjai ezek lehettek: Samarja ~ Somorja ~ Sumerja.

Az o > a és o > u változásra a középkori magyar nyelvben főként a XV. és X\/I századból számos példát hozhatunk fel: gyolkos (jók. K.) ~ gyalkos (Döbr. K.) — kolimász > kulimász — hajlok > hajiak — kurmus > kormos — hodut > hunut — pot'ok > patak — moaomnok > maga stb 42 A Samarja alak tehát egyáltalán nem zárja ki a Somorja vagy Sumurja Aröznyelvi változatának használatát, amelyre a német névalak, s erre később Bél Mátyás is utal. Ha a Somorja névre a Püspöki Humér folyó nevében beállt változásokat vetítjük rá, eljutunk az eredeti értelméhez:

Homorú < Humurú < Humer < (*Hámér)

Somor{ja) < Si/rnur(ja) < Sumer(ja) < ('‘Somér...)

A növénynév + ér típusú víznevekről a Csallóközben és általában a magyar helynévanyagban már fentebb szóltunk. Említettük, hogy Püspökin 1341-ben a Humér melletti földet Humuro-nak nevezték.

A Felső-Csallóköz vízrajzát tanulmányozva, a Misérd névben egészen természetesen ismerhetjük fel az ÉRD ősibb helynévalakot Is. Egy 1789-ből származó Püspöki-Somorja közti vidéket ábrázoló térképen — amely az akkori Duna ágakat is feltünteti43 — egy élő Duna-ágat látunk. Ez a Duna-ág a Farkastoroki-Dunából (az egykori Füzérből) szakad ki, majd elhalad Püspöki—Csölle—Misérd és Szemet mellett, hogy Gutornál ismét a Dunába ömöljék. Nyilván ez az ér vált a mellette kialakult ÉRD falu nevének alapjává. Ehhez járulhatott még az Árpád kor elején a Mise jelző, amely talán az ér menti faluk valamelyikének templomába vezető „mise-út”-ról ragadt az érre, innen jedig a falura. Kétségtelen viszont, hogy a Csölösztő ugyancsak egy Duna-ág neve, melyet a torkolathoz — tövéhez — épült falu veit fel.

Somorja esetében ugyancsak nyomát találjuk egy régi vízfolyásnak. Bél Mátyás tesz említést róla: „régebben a Duna (a mezőváros) szélét mosta, de miután a medre a déli

41 Kálmán Béla: Nevek világa III. kiad. 176—177.

42 Sima Ferenc: Magyar nyelvtörténet. I. Bratislava, 1971. 190—191, 188—189, 182—184.

43 Frímási Levéltár Esztergom: ,,Planum repraesentans ductum errigenduum aggerum pro defensione totius Insulae Csallóköz . . . Anna 1789 Opere Francisci Eperiessy” — T 385 LXII.