Irodalmi Szemle, 1975

1975/8 - HAZAI TÜKÖR - CSALLÓKÖZ - Keszeli Ferenc: Víz előtt — víz után

vetkezet lánctalpasának kezelője, most egy pozsonyi építkezésen dolgozik. Ugyanazon a gépen, mert bérbe adták az iparnak. Hetenként csak egyszer jár haza. A gyerekek is a városban tanulnak, dolgoznak, de a legkisebb lány most odahaza van, szabadságon. Faggatom, de nem mond többet annál, hogy tanyán élni rossz. Unalmas. Ám öregapjában szaporábban folyik a szó és meséli, hogy 1922-ben négy napig tartott, amíg az elhagyott szülőföldről idáig jöttek ökrösszekérrel. Aztán néhány év múlva a lebontott uradalmi épületek olcsón megvásárolt tégláiból keménykamatos kölcsönökből felépült a tizenhárom tanya. Az adósságot sokáig nyögték, de látták, hogy megérte, mert a föld sokkal, de sokkal jobban termett az elhagyott, a megátkozott, mocsaras szülőföldnél.

És Gábor bácsi azt Is elmeséli, amit ötven esztendő alatt a szélhordta hírekből és az újságokból a szülőföldjéről megtudott. Hogy lecsapolták a mocsarat, hogy falut építettek ott a fiatalok, hogy remekül gazdálkodnak, hogy volt egy árvíz, hogy Gúta ma már város, és hogy mindenben annyira megváltozott. Hogy nem fogott rajta az átok. Szeretne még egyszer, félévszázad múltán odalátogatni. De nem hiszi, hogy sikerül. Nagyon nagy útnak, nagyon nagy távolságnak látja azt az ötven kilométert. Érthető, hiszen ötven évvel ezelőtt ez a távolság számunkra még a föld körülutazásával volt egyenlő.

A tanyák pedig eladók.

Mind a tizenhárom. Kürtiék az utolsók között, ősszel költöznek be a faluba. Már áll a házuk. Emeletes. Olyan, amilyen itt Pozsonyeperjesen meg Gútán és szerte az országban már nagyon sok van. És Gábor bácsi szívesen költözik, mert ott majd akad beszélgető partner. És ez az öröm talán százesztendős koráig is élteti még az öreget.

Tallós Prohászka István: Utcarészlet (ólai)