Irodalmi Szemle, 1975

1975/8 - Bereck József: Ha úgy vesszük, vereség

— Végeztetek a munkával? — kérdezte egy idő után az asszony; a hangja már lágy volt, elnéző.

— Ühüm.

— Elfáradtál? — kérdezte ismét, s a férfi a kérdésben megérezte a zöld fényt, amely hosszú házasságuk alatt annyiszor kigyulladt, újra és újra szabad utat nyitva az előre tudott ismeretlenbe.

— Elfáradtam . .. S képzeld csak el, legyőzött...

— Téged? Ugyan ki? — kérdezte csodálkozva az asszony.

— A gyerek... — mondta némi szünet után a férfi. Felkönyökölt, s asszonya felé fordult a sötétben: — Te, olyan bolondul jó idő volt, nekivetkőzve húztuk a fűrészt, s ahogy néztem a gyereket, hirtelen rádöbbentem, hogy nincs megállás, hogy egyszerűen nem lehet megállni, érted, csak a közös megszakadás árán ... S ettől szörnyen megijedtem, az életben még soha, de most igen, s egyszeriben úgy éreztem, hogy elpárolgott kezemből az erő, leszakadni készült a derekam, zúgott a fejem... Mit tehettem volna, belerántottam, s amikor felegyenesedtünk, te, isten bizony, azt akartam mondani, hogy elfáradtam, pihenjünk egy kicsit, hidd el, de a számon mégis az jött ki, hogy elfáradtál, látom, pihenjünk egy kicsit, s ő csak nézett rám, csak nézett, aztán elfordult, s honnan tudjam, hogy nem nevetett-e magában ...?

— Na és?! — kérdezte az asszony.

— Hát mi ez, ha nem vereség! — vágta rá indulatosan a férfi.

— Ha úgy vesszük, bizony vereség! — színlelte a komolyságot az asszony, aztán mintha gyújtózsinór tüze érte volna, hirtelen kirobbant, szinte fuldokolt a nevetéstől, ide-oda dobta magát a széles ágyon, meztelen combját csapkodta. Féktelen, gurgulázó kacagását fölerősítve verte vissza a mennyezet.

„No, elég”, villanyozódott fel a férfi, s elindult, hogy ...

A konyhából edénycsörömpölés jelezte: megérkezett a fiú.

Tallós Prohászka István: Krurrtpliszedés (olaj)