Irodalmi Szemle, 1975
1975/7 - FIGYELŐ - Duba Gyula: Csáder László (1909—1975)
Csáder László Gyászol a szerkesztőség. Csáder László lapunk technikai munkatársa hosszú, súlyos betegség után elhunyt. Személyében olyan dolgozónkat és barátunkat veszítettük el, aki munkabírásával, felelősségérzetével és emberi szerénységével mindig példaképünk lehetett. Csáder László a folyóirat fennállása óta állandó munkatársa volt az Irodalmi Szemlének. Már a születő folyóirat bölcsőjénél is ott állt — 1958-ban —, s tehetségének és művészi képességeinek egyaránt köszönhető, hogy az első kéziratok szinte minden lapszerkesztői tapasztalat hiányában is egységbe álltak és esztétikus rendbe sorakoztak. Realista művész volt, aki munkáját komolyan vette és képes volt együtt fejlődni vele, pontosabban szólva: tehetsége volt munkájában előre haladni, az új feltételekhez, megújuló következményekhez és a szellemi haladáshoz alkalmazkodni és munkáján keresztül megújítani önmagát. Keze munkáját dicséri lapunk fejlődő esztétikai színvonala. Nemzetiségi irodalmunk egésze is sokat köszönhet Csáder Lászlónak, mert írásaink egyre korszerűbb és színvonalasabb tartalmához mindig talált megfelelő, értékes és ízléses formát; negyedszázados formakultúránknak jelentős alakítója és alkotója volt. Művészi és emberi erényeinek és eredményeinek méltatására még visszatérünk. Személyét szellemi kultúránk értékes alkotói között tartjuk számon, és munkásságát a szlovákiai-magyar nemzetiségi kultúra érdekében kiejtett kötelező hagyományunkul fogadjuk el. Búcsúzunk tőle, fejet hajtva értékes egyénisége előtt. Szerkesztőség Gwerk Ödön: Táj úttal (olaj, 1935) 1909—1975
