Irodalmi Szemle, 1975

1975/7 - FIGYELŐ - Mészáros László: Apáink regénye

Apáink ragénys (Duba Gyula: Vajúdó parasztvilág Madách 1974)

1. Visszhang és kihívás. Duba Gyula jelentése a Garam menitéről olyan széles körű visszhangot váltott ki, amilyennel irodalmunkban kevés könyv dicsekedhet. Gondos Ernő a Könyvvilág márciusi számában például „az utóbbi évek egyik legjobb magyar nyelvű prózai műveként” veszi számba Duba könyvét. Maga az író így értékeli a sikert: „Gondolom azért, mert a benne leírt világ emléke sokakban rezonál” (Vasárnapi Oj Szó 1975/10). Duba válasza logikus és pontosan meghatározza a visszhang jellegét. Könyve az olvasók minden rétegénél visszhangra találhat. Az érdeklődők, a kulturális dolgozók és a szakemberek, a tudósok számára az egyértelműen pozitív olvasásélményen túl a könyv egyúttal kihívást is jelent. A mű komplex valósága ugyanis a gyakorlat több területén kihívásként szolgálhat. Irodalmunk egészének például mind az első kiadás érthetetlenül alacsony példányszámával, mind pedig a hasonló művek keletkezéséhez szükséges körülmények megteremtésének fontosságával szembe kell néznie.

Az értékelő aktivitás számára a mű komplex valósága elengedhetetlenné teszi a többszintű megközelítés igényét. Duba Gyula műve megfelel a Darvas József által felvázolt korszerű modellnek, amely szerint a szubjektív, impresszionista riportok helyébe az átfogó elemzés, a gondolati általánosítás lép. A marxista világnézetre támaszkodva, korszerű szociológiai műveltséggel, nagy anyagismerettel kell elmélyülni a kutatásban. (A régi Magyarország felfedezésétől az újig, Valóság 1970/3). Duba műve ezért több irodalmunk minden hasonló teljesítményénél. Pontosabban: főleg azért, mert sem a vallomás hogyanjának, a szociológiai problémák bátor felvázolásának kérdését, sem pedig a történelmi, filozófiai és esztétikai gondolkodást ösztönző invenciók sokaságát nem hanyagolhatjuk el.

2. A vallomás hogyanja. A Dubával folytatott beszélgetésben (Vasárnapi Oj Szó 1975/10) Zalabai Zsigmond is megállapítja, hogy az író egyes témái makacsul

víssza-visszatérnek. A Szülőföld című esz- szé (Valóság és életérzés) néhány év után a Vajúdó parasztvilággá terebélyesedett, de a Szabadesésben is felbukkannak az előzőleg megírt novellák motívumai (Elmegy a fiatalúr, Ívnak a csukák stb.). Válaszában Duba Gyula kifejti, hogy itt nem csupán a témák visszatéréséről, hanem egy írói program széles körű kifejtéséről van sző, ami törvényszerűen vonzza az ismerős motívumokat. Ennek az írói programnak az az esztétikai modell a lényege, amely szerint „századunk alapkonfliktusának, a társadalmi rendszerek váltásának s az ezt kísérő, illetve ezt kikényszerítő műszaki-tudományos »rob- banásnak« a társadalmi — tehát politikai és erkölcsi — következményei mutatkoztak.” A parasztsors területén — a kaszától a kombájnig, a puszta léttől a jómódig, az országgá, Európává táguló faluig stb. — a változások gyökeresek, s alig egy emberöltő alatt zajlottak le.

Duba esetében ezt a modellt külön érdekessé és sajátossá teszi, hogy az író az ebből a változó világból kiszakadt értelmiségit képviseli (amit az említett beszélgetésben ő maga is hangsúlyoz). Innen származik, de már csak vendég otthon. A széles körű meglátásokra képes intellektuális elem tehát szerves része a modellként működő világnak, ami olyan előny, amelyről az író nem mondhat le egykönnyen. Duba sem teszi, hanem tudatosan él ezzel a lehetőséggel. A modellhez szorosan kötődő művész olyan alkotások létrehozására alkalmas — sőt, szinte predeterminált — amelyekre más nem képes. így van ez Duba Gyula esetében is: jó, hogy éppen ő írta meg ezt a jelentést a Garam mentéről. Az előző írások nem véletlenül sejtették ezt a művet. Az író maga így vall erről: „Régi tervem volt megírni a parasztvilágról ismereteimet és emlékezéseimet úgy, ahogy azok bennem élnek ... Ügy igyekeztem, hogy valami szociológiai-szépprózai helyzetjelentés legyen belőle, konkrét helyi adatokra támaszkodva, de lírai-szépprózai hangvétellel megírva”. Ez a nyilatkozat aztán már a vallomás hogyanjának többi összetevőjét is felvillantja. Mielőtt rátérnénk ezeknek az elemzésére, jegyezzük még meg, hogy fentebb a pavasztvi- lág-modell adekvátságát csak az íróval kapcsolatban vizsgáltuk; filozófiai-esztétikai értelemben a modell létjogosultságát a következő részben elemezzük.