Irodalmi Szemle, 1975
1975/7 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Simon István (1926—1975)
Simonnak Féja Géza által értelmezett népi költőisége a népi mozgalom irodalmával való nem jelentéktelen indító kapcsolaton jóval túlmutat, szélesebb és összetettebb gyökérzetű. Ez a népiség — melyet a Petőfi és Arany által kikristályosított irodalmi népiesség kivételesen szép kései megnyilvánulásának lehet tekinteni — elsősorban azt a töretlen hűséget jelenti, amely ezt a költőt a felszabadult és a szocializmust építő népi tömegekhez köti. És ez a hűség nem deklaratív, vagy elvont érzelmesség formájában nyilatkozik meg, hanem a néphez szólás, a nemes értelemben vett közérthetőség tudatos igényében. Simon István esetében a közérthetőségre, a művészi egyszerűségre és a realista ábrázolásra olyan költő törekedett, aki a poézis titkainak tudója és gazdag művészi eszközök birtokosa volt. A költészet modernségéről folytatott vitában joggal írhatta le tehát a következőket: „Miért jobb és követendőbb vagy megbecsiileudőbb akár példaképnek is, mondjuk Ginsberg, mint teszem azt Petőfi? Miért haladóbb az előbbi modorában verset írni az Anna-presszóban, mint nemzeti gondokkal viaskodni, s ezeket érthetően kifejezni akár egy pusztán?”; „Az egészséges élet a bonyolultabb, s ábrázolásakor vállalni kell a világos mondanivalót, az ítéletet, azt az írói egyéniséget, mely tudatosan formálni akarja a társadalmat, s korának krónikása akar lenni”. Simon a dolgozó tömegeknek a szép szó szeretetére való nevelése mellett a szocialista társadalom tudatos formálója is volt. Költőként s közéleti emberként (folyóiratok főszerkesztőjeként, országgyűlési képviselőként, írószövetségi titkárként stb.) azt vallotta élethivatásának, amit a Ma és holnap című verse frappánsan fejez ki: A sors hozta és megtörtént veleni, hogy most élhetek éppen, amikor a ma és holnap — a történelem új világnak új utakat tipor. Mikor gond, kétely, vágy, lelkesedés azt zúgja, élni szép, s élni nehéz — mikor a jövőt, hogy már rend legyen, próbálgatjuk az egész nemzeten ... A Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas költő verseit az olvasók széles tömegei becsülték és szerették. Személye és költészete a csehszlovákiai magyar irodalmi életben is nagy népszerűségnek örvendett, és kedves, törékeny alakját — a legutóbbi József Attila-szavalóverseny vezetőjeként — televízió-nézőink ezrei ismerték meg. A csehszlovákiai magyar írók fájdalommal vesznek búcsút a korán, 49 éves korában elhunyt Simon Istvántól, és hagyatékát, emlékét ápolva őrizni fogják azt a szép üzenetet is, melyet a Bíztató című verse tartalmaz: Sose félj, míg erődből futja: alkoss, tedd dolgodat, szívják fel ízeit egy új világnak mély gyökereid, melyekkel odanőttél a talajhoz. Simon István élete utolsó pillanatáig ezt a krédót, küldetést teljesítette. Turczel Lajos