Irodalmi Szemle, 1975
1975/6 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Petőfi és a csehszlovákiai magyarság (3.)
fasizmus — learassa vetésének, a mesterségesen felfokozott dunai gyűlöletnek és elidegenítésnek gyümölcsét: a német Közép-Európát, az Ostraumot, ahol cseh és magyar, szerb és román egyformán szolga. Tegnap a dunai népek testvérkoszorúját, a Sarló hódolatát, a szlovenszkói magyarság történelmi sorsüzenetét lökték le a szoborról, ma a Kéméri Imrék birtokolják a szobrot, hogy holnap, amikor a budai várra felszökik a horogkereszt, végleg ledönthessék és elföldeljék azt a Petőfit, aki önmarcangoló kínnal döbbentett a tegnap és ma végletesen közös árulására és szégyenére: Ha urad jön, térdepelj le szépen, S csókold meg a korbácsot kezében, S várd el békén, míg reád halált szól Es kirúg a nemzetek sorából." A költemény címe: Budavárán újra német zászló . . .” Az idézett Fábry-írások a népfrontpolitika időszakában, a harmincas évek második felében születtek. Korábban Jelentősetíb Petőfi-cikkeket nem ismerünk Fábrytól, de irodalmi munkásságában kezdettől fogva igen gyakori a Petőfire való hivatkozás és utalás. Ez a felszabadulás utáni időben is jellemző maradt rá, amikor már Petőfiről nemcsak alkalmi újságcikkeket, hanem tanulmányokat, eszéket is Irt. Hogy milyen intenzíven élt és hatott benne Petőfi, arról a régi és új írásaiból összeállított kötetek névmutatói is jó ízelítőt adnak. A harmincas évek második felében a Sarló szervezetként már nem létezett, de jelentősebb képviselői tevékenyen részt vettek a népfrontos sajtónak és kulturális szervezeteknek akcióiban, és hűek maradtak ahhoz a kapcsolathoz, melyet a Sarló az évtized elején alakított ki Petőfivel. A kisebbségi ifjúság népfrontos keretszervezetét, a Magyar Fiatalok Szövetségét másokkal együtt volt sarlósok: Ferencz László és Lőrincz Gyula szervezték meg, akik hatékonyan közreműködtek a népfrontos Magyar Nap szerkesztésében is. A Romániába került Balogh Edgár jóleső örömmel és elismeréssel nyugtázta azt a nagyszerű gesztust, amellyel a prágai Petőfi Kör védelmébe vette a magyarországi ellenforradalmi rendszeritől sérelmet szenvedett Petőfit. Szalatnai Rezső hét szlovákiai városban tartott előadásokat a költőről, és a Magyar Újságba „Petőfi, a program”, címen írt mozgósító vezércikket. Egy másik sarlós, Jócsik Lajos frappánsan határozta meg azt a szerepet és jelentőséget, melyet Petőfi a népfrontos mozgalmakban betöltött. „Csodálatos, hogy Petőfi nyolcvan—kilencven év távolságából felébredt és versei és háborgásai élén bevonul szellemi életünkbe — írta. — ... Ma kategorikus parancs a szellemnek, mint a legmagasabb fokú tudatosságnak a néppel, a leghatékonyabb cselekvő történel- miséggel való összekapcsolása. S ebben a vonatkozásban szellemiségünknek azért kell Petőfihez visszamenni, mert benne találjuk meg ezt a legteljesebben.” Helyreigazítás. Műfordítói versenyünk második fordulójában Veres János Kondrót-átköl- tésébe sajnálatos hiba került. A Tárgyilagosan 12. sora helyesen így hangzik: „Unokát- lan bátyó s néne”. A tévedésért a fordító és olvasóink elnézését kérjük. Legutóbbi (májusi) számunkban sajnálatos szerkesztői figyelmetlenség folytán Ján Papp: Miluj čas, ktorý príde című regényéről szóló ismertetés szerzőjeként Zsilka Lászlót tüntettük föl, holott a recenziót Zsilka Tibor írta. Az elírásért a szerző és az olvasók elnézését kérjük. A szerk.
