Irodalmi Szemle, 1975

1975/6 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN (2.) - Farkas István: Találkozásaim az irodalommal

Kázmér Ernő kritikáját olvastam a „Pretúr ház”-ról (ezt a cimet Szalatnai Rezső ajánlotta a könyvnek), bizony szívből örültem. Ha kicsit megkésve is, de Kukučín a legszebb kritikát kapta.

A világirodalommal az 1922-ben nálam tartózkodó Gábor bátyám ismertetett meg.

S amikor e születésnapi írással ajándékozom meg önmagam, úgy érzem, megtettem kötelességemet, mert közel négy évtizedes tanítói pályámon igyekeztem átadni másoknak is az irodalom szeretetét.

Most is meghatottan emlékszem vissza közel ötven év előtti kisvárosi tanítványaimra, hogyan lesték, hogy milyen kötésű könyvet viszek be az órára magammal, s akkor kórusban kiáltották: a Jókait, Mikszáthot, Gárdonyit.

Sok mindent megírtam kéziratban heverő Négy haza polgára című regényes önéletrajzomban (1093 oldal készült el belőle, amikor az 1948^as esztendő leírásakor abbahagytam; majd átadom levéltárnak, hadd porosodjék ott tovább). Ezt a paksamétát dr. Daniel Rapant, a kiváló szlovák történész, akadémikus olvasgatta legszívesebben, és szerette volna, ha szlovákra is lefordítják. A történész szemével jól látta, hogy egy ember, amennyire csak lehet, objektíven írta meg benne a század történetét.

A hetvenhatodik évbe csendes szomorúsággal lépek. Szeretném, ha még egyszer fiatal lennék, s végezhetném azt a számomra „hősiesnek” tartott munkát, amelyet fiatal koromban végeztem. De az. idő kerekét nem lehet visszaforgatni — és mi öregek lassan elmúlunk az évekkel együtt. Akárkik és akármik is voltunk ebben a földi életben ...

M. Medvecká: Asszony kecskével (olaj)