Irodalmi Szemle, 1975

1975/1 - HAZAI TÜKÖR - Sellyei József: Napló

A falusi feudalizmus ócska falait ostromolta meg, amikor a pásztor lányát akarta a feleségének venni, és ezt az akaratát bejelentette az apjának, mint életalapító szándékot.

Az osztálytagozódottságban és a rátartiságban megvénült apja ‘akadályokat dobott a fia életes szándékai elé: nyílt szóval mondotta ki, nem engedi meg, hogy a fia a házába hozza a szeretőjét menyecskének. Hiába mondta Ferenc, hogy csak alázatos béres akar lenni az apjánál, csak a kenyerét akarja biztosnak az apja gazdaságában, nem is ingyen: a munkája fejében. A vén paraszt hajthatatlan volt.

Ferenc nem bírta irgalomra az apját még azzal sem, hogy öngyilkossággal fenyegetőzött. Mégis megházasodott.

A szertelen és bőkenyerű parasztlegénységből munkássá, proletárrá hullott, vagyis olyan emberré, aki többé nem sütkérezhetik a nyolcvan hold föld árnyékában, biztos munkán és biztos kenyéren, hanem elkínálkozik minden alkalmi napszámba és mégis csak nagyon vékonyka falatot szel a kenyérből.

Mindössze csak annyi történt, hogy egypár esztendővel hamarabb jött az a leszegé- nyülési folyamat, mint ahogyan természetes módon jött volna: az apja halála után bekövetkező osztozkodáskor. Mert akkor már kiderült, hogy a nyolcvan hold föld adósságokkal van megterhelve, és hogy a nyolcvan hold tizenegy felé szaggatva: csak tizenegyedrészeket juttat egy-egy testvér tulajdonjogába.

Csak éppenhogy Ferenc erőszakosan hullott a proletársorsba — és egypár esztendővel hamarább, mint a testvérei, akik akkor az apjuk családfői istensége alatt maradtak. Mert a szegényülés olyan természetesen következett be a testvéreinél i§, mint minden tavaszi napsugaras mezőn a libapásztorok bukfencezési vágya.

De Borka Ferenc olyan tehernek hordta az apja kőkemény voltával magyarázott szegénységét, hogy szinte roskadozott a súlya alatt.

Téli időn megleste az apját az éjszakában, hogy nagy titokban megölje, hogy a tizenegyed rész a birtokába jusson — vagy hogy a támadás fölismerésére megváltozzon az apja kőkemény elhatározása és hazahívja a fiát munkaerőnek a kenyeret biztosító tág ölelésű földek közé.

De a högöli nagy ember nem rettent meg a támadójától a sötétben, legyűrte és a hóba taposta leselkedő fiát.

Nem hívta haza.

Kemény paraszt volt, és úgy ült a megszokottsága és rátartisága trónján, akár a megbonthatatlan törvény.

Ferenc elbutultan élt. Osztályából kicsúszott. Oj, semmis sorsába beilleszkedni nem tudott, és örökké kenyértelen volt a háza.

Aztán, hogy az apja meghalt: nem változott meg körülötte semmi. Csak éppen ő már megszokottan hordozta a nincstelenség átkát, amikor a tíz testvére csak elkezdte a bilincsesebb élet hatalmas erejű görnyesztését.

Ilyen emberek élnek körülöttem, ilyen sorsokat nézegetek.