Irodalmi Szemle, 1975

1975/6 - Ordódy Katalin: Kiküldetés (Regényrészlet)

irántam való elfogultságot látott volna benne. Az indulásnál természetesen hasznos volt a tekintélyes professzor pártfogása. De akármilyen majomszeretettel is csüngött egyetlen lányán, semmiképpen sem futtatott volna csak az ő kedvéért, ha nem látja, hogy tehetséges vagyok.

— Ne bosszankodj, drágám. Hisz ez már olyan mesze van tőled.

A város szíve felé haladtak, minden oldalról fények, villogó reklámok. Befutottak a hotel elé.

— Este érted jövök.

— Nem lehet, hiszen említettem, hogy bankett lesz.

— Akkor majd idetelefonálok, és ha végeztek az üléssel, egy kávéra beülünk valahova.

A hotel halijában még nem ült el a forgalom. Beszállt a liftbe, besietett a szobájáoa, örült, hogy nem találkozott senkivel, akivel szót kellett volna váltania.

Talán azon az éjszakán kezdődött? Gondolatban végigélte, amint Bálint keresésére indult, a kétségeket és félelmeket, a viszontlátás boldogságát, a biztos egymásra találást a szerelemben. Mégis volt valami, valami új íz a viszonyukban, ami valahogy zavarta. Mintha a szeretője lennék Bálintnak. Csak így lehet megfogalmazni. Nevetséges. Hát nem vagyok-e csakugyan az? És nem voltam odahaza két álló évig? De igen, csak sosem éreztem magam annak, összetartozásunk olyan természetes volt, hogy sosem jutott eszembe ilyesféle meghatározás. És most miért gondolok rá? És ha már rágondolok, miért érzem, mintha valami hozzám nem egészen méltó dologha keveredtem volna?

Egy óra valahol kettőt kondult. Eh, ostobaság, ilyesmit most analizálni, holtfáradt vagyok. Hat év hosszú idő, nem lehet egy éjszakával áthidalni. Holnapra eltűnik majd az a kellemetlen kis mellékíz. A szeretője vagyok. Mintha bizony a kitartottja lennék. Ezek talán már vénlányos gondolatok, érzékenységek. S különben is, most már a felesége lehetek.

Ez a gondolat azért megédesítette a száját. S ekkor nyújtózott egy nagyot, oldalára fordult és elaludt.

Reggel ünnepélyes izgalom vett rajta erőt. Mégiscsak először fordult elő vele, hogy ilyen jelentős szakmai találkozón vesz részt. Hány világszerte elismert egyéniséggel találkozhatik majd, milyen újdonságokról szerezhet tudomást, és hány módfelett érdekes előadást hallgathat végig. A lámpaláz már most jelentkezik, ha arra gondol, hogy holnap felolvassa a pharmakodyraarnikával kapcsolatos beszámolóját. Remélhetőleg Milán szereplése is sikeres lesz. Délután pedig egy kávé Bálint társaságában... Ó, gyönyörű az élet! Hol vannak már a tegnapi érthetetlen gondolatai. Ha „nyuszika” megérhette volna ... biztosan büszkélkedne lányával szomszédoknak, ismerősöknek.

Az életnek ritkán vannak teljes pillanatai. Ügy érezte, hogy a mai reggel ilyen teljességgel ajándékozta meg. A társadalmi megbecsülés, siker és asszonyi boldogság kettős gyűrűje övezte. Ha valami bántaná, ha hiányérzete lenne, ennek okát csak az idegeiben kereshetné. A tegnapi napra túl sok jutott.

Rápillantott a programjára. Nyolckor reggeli, nyolc negyvenkor találkozás a hallban, és utána együtt mennek a szomszédos utcában álló Grémiumba, ahol kilenckor a svájci házigazda, Pfeil professzor megnyitja a háromnapos konferenciát.

Az ebéd egyszerű volt, nem ültek sokáig az asztalnál, mindenki sietett a napos kertbe, amelyet az épület négy fala övezett. Napoztak, söröztek, cigarettáztak, beszélgettek. Félreeső helyre ült egy fonott székre, hogy lehetőleg ne zavarja senki. Lehunyta szemét, arcát odaadta a napnak, és megelégedetten hallgatta szíve nyugodt dobogását. Árnyék vetődött rá, felnézett. Milan állt ott, s rögtön megértette, miért jött— Úgy gondolod, hogy minden rendben lesz? — kérdezte főnöke bizakodva.

— Annál is inkább — nevetett, — mert ha minden jól megy, holnap én is biztosabb leszek a dolgomban. És már csak azért is minden jól fog menni. Mit gondolsz, a többi előadónak is van lámpaláza?

— Természet dolga. Aki már több hasonló rendezvényen beszélt, esetleg rutinra tett s^ert, de van, aki mindig lámpalázas. Tudod, hogy az előadók között mi vagyunk a legfiatalabbak?

— Akkor meg szükséges az enyhe elfogódottság.

Beszállingóztak a terembe, s mikor a mikrofont Milan elé tették, váratlanul őt is