Irodalmi Szemle, 1975

1975/1 - HAZAI TÜKÖR - Gágyor József: A tallósi Maticza malom

ról pontos értesüléseket szerezzen. Vesztére azonban ezeket a híreket mindig úgy adta elő, mintha égi jelekből, a csillagokból, a felhők gomolygásából, a vizek járásá­ból, álomlátásokból rakta volna össze, ezért kezdetben nem vették őt komolyan, és mint hóbortos embert „Habakuk prófétának” nevezték el. Bercsényi Rákóczihoz Irt levelében is így említi őt: „Az én Habakuk molnárom nem hiába mondá, hogy a sas­fészek elhányatik”. Minthogy Márton jóslásai mindig igazaknak bizonyultak, Bercsényi a bizalmába fogadta őt, hinni kezdett neki, de már késő volt. Márton fogságba esett. Bercsényi mindent megtett, hogy kiváltsa őt, de a német nem adta ki. Mint veszélyes kuruc kémet Pozsony városában felnégyelték. Magának a malom történetének csak elenyésző részét ismerjük. Az idézett könyv még megemlíti, hogy a német felégette a malmot. Az örökösök azonban újjáépítették, s az idők folyamán valószínűleg többször is alakítottak rajta. Az idősebbek vissza­emlékezése szerint 1945 körül szűnt meg működni. Utolsó molnára a húszas években Novák Géza volt. Állítólag ő csinált a malomnak új vízikereket. A malom lebontására az ötvenes évek vége felé került sor. A község malmai közül az egyetlen, mely az idők viszontagságainak ellenállva mindmáig épségben megmaradt, a Maticza-malom. Jelenlegi tulajdonosa, Maticza János, családjával a malom melletti folyópartrészen lakik. Mint a legilletékesebbnél, nála érdeklődtem a malom múltjáról. Tőle tudom, hogy családi hagyományuk szerint a mal­mot az öregapa, ugyancsak Maticza János (1842—1920) építette. A hagyomány igazsá­gát bizonyltja a család birtokában levő id. Maticza Jánosnak címzett okirat is, mely­nek sorait az alábbiakban teljes egészében idézem: „Az 1885. XXIII. tcz. 191. §-a alapján bélyegmentes. Pozsonyvármegye alispánjától. 7855. alisp. szám 1893 Engedély okirat 1. §■ Maticza János, pozsonymegyei és Tallós községi lakos a következő határozatok szoros megtartásának kötelezettsége mellett engedélyt nyert Tallós község határában a Kisduna vízfolyáson a jelen engedélyokirat kiegészítő részét képező tervezetben fel­tüntetett vízhasználati munkálatokat foganatosítani. 2. §. Az engedély tartama az 188-5. évi XXIII. tcz. 192. §-a értelmében időhöz kötve nincs. 3. §. Az engedélyezett munkálatok a következők: A malom üzeméhez szükséges vízszinezés előállítása czéljából a Kisduna vízfolyás medrébe egy fenékgát beépítése, melynek balparti vége a Tallós község határához tartozó „Felső legelő” nevű dűlőben fekvő 8. t. sz. özv. Vargáné szül. Rázga Katalintól kép. birtokrészleten létesítendő lábas malomhoz csatlakozik, jobbparti vége pedig Diós- patony község határához tartozó „Szigetfarka” nevű dűlőben fekvő 21. térk. sz. Tóth József és 20. térk. sz. Lelkes Lajos dióspatonyi lakosok tulajdonát képező birtokrész­letekbe kötendő be. — Ezen gát a fenekébe vert czölöpök közötti rőzsefonatból ké­szítendő. 4- §. Engedélyes köteles az előző szakaszban körülírt duzzasztó gát testében az árvizek levezetésére és a halászladikoknak a gáton át való szabad közlekedése czéljából, egy

Next

/
Thumbnails
Contents