Irodalmi Szemle, 1975
1975/4 - HAZAI TÜKÖR - KOMÁROM ÉS VIDÉKE - Mácza Mihály: Az 1929—1933-as évek világgazdasági válságának szociális hatása Komáromban és vidékén
6,2 százalékra emelte díjait.10 Az óriási adóterhek közül itt csupán a községi pótadókat említjük, amelyek a válság éveiben 180—200 °/o között mozogtak. Mindennek következményeként 1932-ben és 1933-ban még fokozódott a kisgazdák árverezése. A nincstelen munkanélküliek kétségbeejtő helyzetéről megrázó képet nyújtanak a nehéz munkáskézzel írott segély iránti kérvények. A levéltári anyagban található számos ilyen beadvány közül a helyzet illusztrálására az ekecsl munkanélküliek 1931. december 8-1 kérvényéből idézünk, melyben az Országos Hivatalhoz folyamodnak segélyért: „Ekecs község ma 180 munkanélküli éhségben szenvedő családot számol, akiknek nincs meg a betevő falatjuk, gyermekeink kenyérért esedeznek, ruhátlanok s lábbeli nélkül fűtetlen otthonban kell a tél hidegét elviselniük.”11 A munkanélküliség és nyomor a vidék falvaiban 1931—1932 telén érte el tetőfokát, de a következő években sem sokat javult a helyzet. Például 1933 januárjában a Komáromi Járási Hivatal jelentése szerint Nemesócsán 13, Tanyon 6, Ekelen 8, Megyercsen 10, Szímőn 60, Kamocsán 25, Nagymegyeren 20, Keszegfalván 20, Örsújfalun 10, Gútán 35 olyan többgyermekes család volt, amely a szó szoros értelmében éhezett.12 Súlyosan érintette a válság Komárom ipari munkásságát is. A környék nincstelenjeinek a huszas években kezdődő beáramlása a városba (Komárom lakossága 1921-től 1930-ig 3443 fővel, azaz 19,4 százalékkal szaporodott) ia válság idején folytatódott. A komáromi dunai kikötő forgalma már az 1930-as év első felében érezhetően csökkent13, majd 1930 végén a csehszlovák-magyar kereskedelmi szerződés felbontása és a két ország között ennek nyomában kirobbanó vámháború további forgalomcsökkenést idézett elő. Míg az átrakott áru mennyisége 1928-ban 693 053 t, 1931-ben 555 985 t, 1932-ben 189,988 t, 1933-ban már csupán 113116 t.14 A huszas évek második felében a fő munkaidényben a kikötő több mint 1000 munkást is foglalkoztatott, az 1931— 1932-es években az ott dolgozók létszáma 200—300, 1933-ban pedig 150—200 körül mozgott.15 A munkások létszámcsökkenéséhez a kikötőben 1930-ban üzembe helyezett további két nagyteljesítményű emelődaru is hozzájárult. A daruknál dolgozó munkások — a kapitalista racionalizálás céljainak megfelelően — napi 14—16 órát dolgoztak, bérük pedig lényegesen alacsonyabb volt, mint a hasonló beosztású munkásoké a bratislavai kikötőben.16 A hajógyárban a válság éveiben főleg a Közmunkaügyi Minisztérium és a Csehszlovák Dunahajózási Vállalat megrendelésein dolgoztak17, amelyek azonban nem biztosították 10 Komáromi Lapok, 53. évf., 8. sz. 11 OA Komárno, fond OÜK 908/1932 adm. 12 OA Komárno, fond OÚK 149/1933 prez. A Komáromi Járási Hivatal 1933. I. 5-i jelentése az Országos Hivatal Elnökségének 13 OA Komárno, fond OÜK 1/1930 prez. — A Komáromi Járási Hivatal helyzetjelentése az 1930-as év első feléről. 11 PamStní kniha ČSD v Komámé, 12—13. 1. 15 OA Komárno, fond OÜK 19926/1931 adm.; Komáromi Lapok, 54. évf. 3. sz. A Komáromi Lapok 1933. január 11-én a „Kikötőváros forgalom nélkül" c. cikkben idézi a pozsonyi Grenzbote c. lap írását, melyben többek között az alábbiakat olvashatjuk: „Az azelőtt oly jelentékeny kikötőben, melyben 1500 munkás talált foglalkozást, ma alig 150 munkás dolgozik, a legtöbb kikötői munkás munka nélkül maradt.” 16 A kikötő munkásai a Komáromi Járási Hivatalhoz 1930. VII. 18-án intézett beadványukban panaszolják, hogy míg a bratislavai kikötőben egy vagon daruval való átrakásáért 45 Kc-t fizetnek, a komáromi kikötőben ugyanezért a munkáért 20 Kc-t kapnak a munkások. — OA Komárno, fond OÜK 585/1930 prez. 17 A hajógyár jelentősebb megrendelései 1930-ban: a „Prezident Masaryk” őrhajó, továbbá 6 uszály a Közmunkaügyi Minisztérium megrendelésére és két 670 tonnás uszály a Csehszlovák Dunahajózási Vállalat (CSPD) részére. Mivel a megrendelések kevésnek bizonyultak a gyár üzemeltetéséhez, még a jelzett évben megkezdték két további uszály és két tartályhajó gyártását tartalékba. 1931-ben a Közmunkaügyi Minisztérium két 800 tonnás tartályhajót rendelt meg, a Nemzetvédelmi Minisztérium 8 motorcsónakot, a Csehszlovák Dunahajózási Vállalat uszályjavításokat 41 500 Kč értékben; 1932-ben összesen 6,983 080 Ke értékű megrendelést kapott a hajógyár, ami 3 folyami hajó és két uszály gyártását, valamint 210 000 Kč értékű javító munkát jelentett. 1933-ban megkezdődött a „Príncesse Elizabeth" vontatőhajó gyártása az „Anglo-Danubia” vállalat számára. — Doc. Dr. Filip Holka CSc.: Slovenské lodenice Komárno, Práca, Bratislava, 1969, 72—73. 1.
