Irodalmi Szemle, 1975
1975/4 - HAZAI TÜKÖR - KOMÁROM ÉS VIDÉKE - Szénássy Zoltán: Csokonai Komáromban
Ki is volt Lilla? Mi volt a varázsa és hatalma, hogy — Káldi János szavaival szólva —„... fölgyújtotta az erdőt Mihály szivében.” Csokonai kortársa és első életrajzírója, Domby Márton így mutatja be őt: „Lilla tehát volt egy becsületes komáromi kereskedő Vajda Pál Ornak leánya, most pedig Komárom mellett egy becsületes almási kereskedő Lévai Ornak hitvese. Ez a Lilla tette Csokonait nagyobb részt poétává, Csokonai pedig Lillát halhatcdlanná. Nekem volt szerencsém 1806-ban és 1808-ban nála lenni. Ö derék termetű, kinyílt homlokú s szívű, kellemes vonzó ábrázatú, szőke, s meglehetősen magas. De má-' akkor gráciáiból, melyekkel Csokonait megígérni hatalmas volt, sokat vesztett.” Csokonai 1797 tavaszától mintegy kilenc hónapon át tartózkodik Komáromban. Éles Sgtván, a kollégium rektora a vándorpoétát a kosztoló diákok lajstromába vette, Laký Bálint mellett pedig „de jure” praktizált a vármegyeházán. Csokonai sivár életének a legboldogabb hónapjait tölti Komáromban. Egyre gyakrabban fordul meg a jómódú Vajda-háznál. A gyakori találkozás szerelmet ébreszt a két fiatal szívében, s a költő Az esküvés című versében már a közös jövőről álmodik: Esküszöm hószin kezedre, Rózsaszádra, tűzszemedre, Hogy te léssz csak kedvesem. Esküszöm, hogy míg csak élek, Más szerelmet nem cserélnek: Vagy Lilim, vagy — senki sem. Most már Lillán a sor. Mivel a közelgő szüretre Dunaalmásra utaznak, egy fekete pecsétes levelet hagy Bédlnénél Csokonai számára. A költő riaditan bontja fel, ám csakhamar boldogság tölti el, mert Lilla a szerelmi vallomást mondja ki a háromezer betűiből álló levélben. E levél hatására írja a költő a Fekete pecsét című versét: Drága szó ez szép levélke Már ezért csókollak ám! Mert tevéled Lila lelke Oj napot derlie rám! A költő Lilla levelének vétele után elhagyja Komáromot, megbízható állást keres, hogy nagyobb reménnyel léphessen Lilla szülei elé. Bicskére megy, október 21-én innen Ír Lillának: „Szép kegyes! Mihelyt vettem boldogító Kezecskédnek sorait, azonnal az öröm ezer érzésekkel lepte meg tusakodó szívemet, azonnal kiindultam Komárom jóidéból. Megyek és repülök kedves Angyalom, a te leveled szárnyakat köt az én óhajtásaimra, s ragadtatva ragadtatom az én szerencsém jelé, mert mi legnagyobb szerencsém volt, feltaláltam. Ah, kedves lélek' Gondolhatod-é, mely örömöket szerzett nékem az az imádandó papiros? Ogy néztem a túlsó felén írott sorocskákat, mint az én paradicsomi boldogságom felöl való contractust. Egész utazásomban mindég a kezemben tartottam leveled, keblembe dugtam azt, s annak angyali íróját képzettem magamnak. Az éjjel is szivem mellett háltattam, háromezer betö van abban a kevés írásban, én pedig minden betűt ezer csókkal teríttem hé, gondolod e mennyi volt az a csók? Pedig még a tisztáját is sorra csókoltam, mert ott is járt az a gráciái kéz, melyet én bálványolok. Igazán írod, vigasztaló örzöangyalom! Hogy levelem szívemnek belső rej- tekéböl származott, mert hogyne származna a szívemből, melybe semmi sincs egyéb írva, hanem ez az isten asszonyi név: „Julianna” S utána ez: „Szeretlek. . . Csokonai novemberben visszatér Komáromba, s apja pecsétgyűrűjével eljegyzi Lillát. A szülők aligha tudtak a titkos eljegyzésről. A költő a Hálaének a Vénus oltáránál című versében meg is énekli az első jegyesi csókot.
