Irodalmi Szemle, 1975
1975/1 - HAZAI TÜKÖR - #NÉV?
Mátyusföldi barangolás hazai tű kői Oj évfolyamunk első száma újkereső és újakaró vállalkozás: kísérlet egy tájegység, a Mátyusföld néhány jellegzetes vonásának a bemutatására. Az ötletet, hogy bejárjuk Dél-Szlovákla területeit, fölnevelő anyai tájainkat, az egykoron erkölcsi értékrendünket, gondolkodásunkat és világlátásunkat alakító szűkebb otthonvilágokat, felszabadulásunk harmincadik évfordulója hozta magával, fölvetve egyben a kérdést is: mit és mennyit ismerünk hazánkból, szülőföldünk történelmi múltjából, népi kultúrájából, haladó kultúrtörténeti és népforradalmi hagyományaiból? Hisszük és valljuk: a honismeret — önismeret, mégpedig az a fajta önismeret, melynek fogalomrendszerében az őt megillető helyre kerül múltnak és jelennek, hagyománynak és újításnak, népművészetnek és népnek, elkötelezett művészetnek, nemzetiségi kultúrtudatnak és szocialista ha- zafiságnak a kérdésköre. Világítsuk meg állításunkat néhány példával! összeállításunkban a mátyusföldi magyar népmesék oldalági rokonai (legalábbis hangulatban és szemléletben) a mátyusföldi szlovák népművészet csodálatos díszítésű főkötői. Nem véletlenül, hiszen mindkét népben ott élt — magunkat szegényítenénk, ha nem vennénk ezt észre — a természetes önkifejezési, értékteremtő vágy, Ady szavával: „Éhe a Szépnek.” De nemcsak ez, hanem — s ebben szintén közös volt mindkét etnikum sorsa — „Éhe a kenyérnek” is. A történelem felől közelítve meg témánkat, azt látjuk, hogy a néptömegek közös, nemzetiségi különbségeket nem ismerő harca jellemzi azt a tájat. Kosút és Tornóc mára a hazai munkásmozgalom történetének ismert és elismert fogalmává lett. Hagyományunk ez is. Törvényszerűen, hiszen a tornóci manifesztáció, ez a fasizmusellenes tüntetés az internacionalizmus iskolapéldája volt. Máig érő tanulság, s mint ilyen — korparancs. Mielőtt barangolásunkhoz kezdenénk, ejsünk néhány szót magáról a tájról. A terület elnevezése — bizonyíthatóan — Csák Máté nevéből eredeztethető, okleveleinkben többször is felbukkan a „terra Mathei” (1384) vagy a „Mathvs felde districtus” (1554) megnevezés. Az ősi Csák nemzetség birtokai eredetileg Fejér megyében és Komárom megye déli részén (még a Dunán túl) feküdtek. I. Máté négy fia (Márk, István, II. Máté és I. Péter) különböző birtokföldrajzi okokból észak felé terjeszkedett. Átlépve a Duna vonalát, először megszerezték Hetényt, majd 1272-ben — máig sem tudni, hogyan — megkaparintották Komárom várát. E féktelen oligarchaf-család tagjai közül a legnagyobb karriert I. Péter fia, Trencséni Csák Máté futotta be: hatalma teljében 45—50 ezer km2-nyi területet és több tucat várat birtokolt (nemritkán bitorolt) ez a „vad, úri tatár”, aki ha kellett fondorlattal, ha kellett fegyverrel vagy éppenséggel adományoztatással, de állandóan gyarapította birtokainak a számát. Kiskirálykodása ellen Károly Róbert lépett fel erélyesen: 1317-ben országos hadat hirdet ellene — némi sikerrel, ám Mátét véglegesen csak a halála (1321) győzi le. (Az adatokra nézve lásd Kristó Gyula Csák Máté tartományúri birodalma című monográfiáját. Akadémiai Kiadó, Bp. 1973). A Mátyusföld megnevezés az idők folyamán egyre szűkebb területre korlátozódott. A pontos határvonal megvonását nehezíti, hogy a „terra Mathei” déli része, az egyik legkorábbi Csák-birtok, Komárom és környéke, a Duna közelsége és a „vízi életmód” folytán erősen rokonítható a Csallóközzel; a terület keleti része viszont a palócságba olvad bele. A mi összeállításunkban a galántai járás, valamint Érsekújvár és vidéke kapott helyet. Végezetül nem marad más hátra, mint hogy hon- és önismeretünket gazdagító, közösségi kultúrtudatunkat mélyítő, hasznos mátyusföldi barangolást kívánjunk valamennyi olvasónknak. — mond
