Irodalmi Szemle, 1975
1975/4 - HAZAI TÜKÖR - KOMÁROM ÉS VIDÉKE - Kecskés László: A Komárom környéki halászat
Tanyavetés Kerítőhálóval úgy halásztak, hogy ladik segítségével bekerítették a víz egy részét, utána a hálót mind összébb vonták, végül a kis területre összeszorult halakat merítő szák segítségével kiemelték. A komáromi vizek halásztanyáit már felsoroltuk. Ezeken vetettek tanyát kerítőhá- lójukkal a halászok. Tanyavetéshez több halász pontos, összehangolt munkája szükséges. Komáromban leginkább piszkével, azaz legfeljebb 120 m hosszú öreghálóval halásztak. A tanyavetést a piszkésbokornak nevezett halászcsoport végezte, amelyhez a mesteren kívül egy első-, egy második legény és egy laptáros tartozott. Akadós parton, nehéz halászat esetén, a piszkésbokrot kibővítették egy vicelaptárossal, továbbá egy fattyúlaptárossalr akinek feladata a parton elakadt tartókötél kiszabadítása — kurtulázása — volt.22 A halászat felsorolt eszközein kívül a komáromi halászok kisebb szerszámokat is. használtak, mint például a hosszúkecét (nyújtott, kúp alakú háló, amelyet a víz fenekén vontattak), a fenékhorgot, a pentőhálót (dobóháló), az ömetyűt (emelőháló) stb. Mesterséges halászóhelyek Az oklevelekből azt is kiolvashatjuk, hogy a természetes halászóhelyek mellett mesterségesekeit is létesítettek. A patakok, vízfolyások vizét gáttal elrekesztve, halastavakat alakítottak ki, amelyeknek a víszintjét zsilipekkel szabályozták. A kifogott halak felhasználása, értékesítése A középkorból fennmaradt oklevelekből megtudjuk azt is, hogy mi lett a sorsa a kifogott halaknak. 22 Uo. 248—251., 441. old.
