Irodalmi Szemle, 1975
1975/4 - Szántó György: József Attila Prágában
Szántó György József Attila Prágában 1945. április 11-én, néhány nappal Magyarország felszabadulása után, Budapest már méltó keretek közt emlékezhetett meg a proletariátus nagy költőjének, József Attilának 50. születési évfordulójáról. A cseh fővárosban ekkortájt azonban még a német megszállók próbáltak berendezkedni hosszantartó védelemre a keletről és dél felől előrenyomuló szovjet seregek ellen. Az antifasiszta lakosság fegyveres felkelésre készült. Az ellenállás szervezése során a cseh-morva protektorátus területén állomásozó magyar honvédség is sokhelyütt segített a cseh hazafiaknak. Abba a prágai lakásba, ahonnan 1942-ben elhurcolták Anton Straka volt budapesti attasét, hiába várta vissza családja és félbeszakadt munkája: József Attila prágai barátja fasiszta rabságban, halálmenetben pusztult el. A magyar költő és a csehszlovák diplomata barátságára számos pályatársuk emlékezik vissza, a legavatottabban Gál István (Filológiai Közlöny, 1964, 1—2. füzet). Véra Stra- kovának, Anton Straka özvegyének jóvoltából a feldolgozatlanul maradt hagyatéknak azon emlékeit vehettük kézbe, amelyek erre a barátságra utalnak. Lássuk például a „Cseh és szlovák költők antológiájá”-t, amely 1936-ban jelent meg a budapesti Renaissance kiadásában, a gyűjteményt Straka állította össze és rendezte sajtó alá magyar és csehszlovák költő-barátainak segítségével és közreműködésével. A kötetbe sorolt első vers Jaroslav Bednár „Katonatemető”-je, József Attila fordítása, utána Petr Bezruč következik három versével, amelyeket szintén József Attila fordított. A Straka-hagyaték legszomorúbb emlékei József Attila halálához fűződnek. Ilyen például egy kivágott újságcikk, rajta piros ceruzával: M. Ujs. — 12. XII. 37. Győry Dezső „Fenyőgally a balatonszárszói sírna” című írása, amely megérdemli, hogy teljes egészében idézzük: „Fenyőgally. November végén levelet kaptam József Attila ügyében. Straka Antal volt budapesti sajtóattasé, a csehszlovák—magyar kultúrközeledés lelkes híve írta, aki a Szép Szó prágai estélyének délelőttjén azzal a figyelmes és megható javaslattal állt Vozári Dezső elé és elém, hogy tegyünk valamit közösen József Attiláért. A terve az volt, hozzuk a kimerült idegzetű költőt Szlovenszkőra, a fenyvesek közé, legalább két hónapra. Abban állapodtunk meg, hogy ő Prágában, mi Pozsonyban nekikezdünk a gyűjtésnek s Attilát a tél folyamán Stósz-fürdőre hozzuk. A levél most sürgette, mi van. Emberszeretet és aggodalom cseng ki Straka dr. soraiból (engedelmét, hogy nyilvánosságra hozom): »Azonban mindenesetre gondoskodni kell J
