Irodalmi Szemle, 1975
1975/3 - JEGYZETEK - Szénássy Zoltán: Jókaira emlékeztünk
Jókaira emlékeztünk Emlékezni és ünnepelni jöttünk össze Komáromban január 28-án a martini Matica slovenská mellett működő irodalmi kör és a komáromi Dunamenti Múzeum közreműködésében megrendezett Jókai-akadémián. Külön öröm számunkra, hogy a nagy mesemondó születésének százötvenedik évfordulója alkalmából sorra kerülő rendezvénysorozatot éppen a martini és komáromi irodalombarátok akadémiája indította — kezdő akkordjaként a nemzetközi jelentőségű Jókai-évnek. Az összejövetel rendjét nagyban növelte az a tény, hogy dr. Chovan személyében jelen volt a martini Matica slovenská képviselője. A mindvégig magas színvonalú és érdeklődést keltő műsor a komáromi születésű írófejedelem nagyságát volt hivatva tolmácsolni, s egyúttal az előadók interpretálásában életre kelt az az író is, aki már évitizedekkel ezelőtt a humánum, a népek és nemzetek közti barátság gondolatának volt szószólója. A megnyitóban dr. Chovan méltatta az évforduló jelentőségét, mondván hogy: „Jókai nemcsak a magyar nemzet legnagyobb írója, de egyúttal a világirodalom géniusza Is, s Jókai, a „Magyar Homérosz”, írói nagysága kötelez bennünket, hogy itt, szülővárosában hódoljunk emléke előtt". Az akadémia főelőadója dr. Pašiaková, a pozsonyi Komenský Egyetem tanára volt, aki tartalmas értekezéssel mutatta be Jókai életet és írói pályáját. Pašiaková személyében kiváló Jókai-kutatót ismerhettünk meg, aki a romanticizmus költőjét a maga európai vonatkozásában tárgyalta. Az előadó megvilágítása egy eddig eléggé ismeretlen oldaláról mutatta be Jókai a Magyarország nemzetiségeihez kétségtelen lojalitással viszonyuló Jókait. Megelevenedett egy sokat vitatott korszak, az 1848/49-es forradalmak időszaka, amely során az író kézzelfogható bizonyságát adta — a nacionalista áramlatokkal szembefordulva — testvéri, össznépi gondolatvilágának. Az elhangzott idézetek igazolták azt a tényt, hogy nemzetünk szeretete nem zárja ki más népek megbecsülését. Jókai például így ír 1849. május 3-án a Pesti Hírlap hasábjain: „Ausztria ígéreteket tett a tőlünk különböző nemzetiségeknek, mikről tudta előre, hogy nem teljesíthetők... Zágrábban és Karlovicson kitűzték a veres lobogót, s a császári sasokat a földhöz verték... Készek vagyunk elfeledni mindazt a vért, ami kiomlott, isten áldása és bocsánata legyen rajta. Készek vagyunk a fölégetett falvak helyébe újakat építeni. Készek vagyunk egy általános amnestiát hirdetni ki a megtérőkre. Ami egy népnek boldogságot, jólétet ad, mindazt megosztjuk mindenkivel, ki e haza földén lakik.” Érdekes volt J. Beňovský előadása a szlovákiai nemzetiségi kultúrák fejlődéséről. A nemzetiségi kultúrák, a magyar, lengyel, német, ukrán és szerb-horvát hazai vonatkozásban már rendkívül gazdag hagyományokkal rendelkeznek, és fejlődésük figyelése állandó földata a központi szerveknek. Az előadó, mindamellett, hogy elismeri az illető nemzetiségi irodalom integrálódását az illető anya-irodalommal, hazai vonatkozásában a nemzetiségi irodalmakat is a csehszlovák kultúra szerves részének és eredményének tekinti. Az ünnepi akadémia második részében Kajtár József, a Dunamenti Múzeum igazgatója tájékoztatta a jelenlevőket a készülő — s állandó jellegűre tervezett — Jókai-kiállítás munkálatairól. Megtudtuk, hogy a tárlat a komáromi görög-keleti egyház épületében kap helyet, mintegy 150 m2 területen. Az épület udvarában helyezik el Domonkos János (az Arany ember) exhumált tetemét és díszes síremlékét is, mivel a görög-keleti temetőt megszüntetik. Az „Aranyember” ruháját és ékszereit a Jókai Emlékmúzeumban állítják ki. A múzeum három teremből fog állni és az idei Jókai-napok alkalmával kerül sor jegyzet
