Irodalmi Szemle, 1975

1975/3 - HAZAI TÜKÖR - Tesák Péter: A magyar Vörös Hadsereg harcai és a proletár diktatúra Léván 1919 júniusában

a cenzúra miatt nem közölt híreket az áprilisi és májusi határvillongásokról, a Miskolc és Salgótarján körüli intervenciós harcokról, sem a Vörös Hadsereg ellentámadásáról, a városban május végén érezhetően nőtt a feszültség. Dr. Ravasz Viktor csehszlovák főszolgabíró május 28-án a városháza tanácstermében internáltatta az állam szempontjából megbízhatatlan, politikai tevékenységükről ismert lévaiakat. Május 30-án nyílt összetűzések robbantak ki a lakosság és a csehszlovák hatóságok között. A város fontosabb pontjait és épületeit ekkor katonaság szállta meg. Megkezdődött a csehszlovák hivatali személyzet evakuálása. De egy (állítólag szándékos) álhír hatására a hivatalnokok, vasutasok és az újonnan szervezett csehszlovák tanítóképző tanárai és diákjai vasárnap, 1919. június elsején visszatértek Lévára, ahol már aznap délután a Vörös Hadsereg fogságába estek.

A Vörös Hadsereg áttörése az Ipoly vonalán annyira meglepetésszerű volt, hogy Fendt Vilmos dr. Ravasz Viktornak küldött bizalmas jelentése szerint Ipolyság és Léva között a magyar támadás idején nem akadt egyetlen jegyző sem, aki a történtekről táviratilag viagy személyesen értesítette volna a felsőbb hatóságokat. Léva lakossága azonban tudott az ipolysági harcokról és a frontáttörésről, mivel taz ismert Pálmay-csoport (IV. vadász-zászlóalj) több katonája civilruhában már a város bevételének előestéjén különleges feladattal Lévára jött.2

A Vörös Hadsereg támadásának kiindulópontja a mai lévai járás délkeleti peremétől, az Ipoly folyótól délre volt. A támadást nagyrészt az I. dandár alakulatai hajtották végre. Az Ipoly átkelésekor főleg Hídvégnél folytak véres harcok, itt az elesett vöröskatonáknak több mint a fele — 10 fő — lévai származású volt. A további előrenyomulás során azonban a csehszlovák védelem miatt a Vörös Hadsereg nem találkozott komolyabb ellenállásssal. Lévára elsőként a helyi származású vöröskatonák, a IV. vadászzászlóalj harcosai értek. 1919. június elsején — pünkösd vasárnapján — a lévai Városházán már a forradalom vörös zászlaját lengette a szél.

Másnap a Vörös Hadsereg egységei folytatták előrenyomulásukat Verebély és Aranyosmarót felé. Ugyanakkor a 8. vörös hadosztály egységei bevették Érsekújvárt, de itt az előrenyomulás 3—4 napig szünetelt. Közben a csehszlovák hadsereg kiépítette védelmi állásait, és felkészült az ellentámadásra. Ojvár visszavétele után Léva lett a sorozatos csehszlovák támadások célpontja. A Garam vonalán a magyar Vörös Hadsereggel szemben nyugaton az Érsekújváron és Nyitrán állomásozó 7. csehszlovák légiós hadosztály állít, északon és északkeleten pedig a 3. légiós hadosztály tartotta a frontot.

A 7. csehszlovák hadosztály, pihent csehországi ezredekkel kiegészítve, már június 7-én megindította az első támadást Léva visszafoglalására. Harmadnapra, június kilencedikén, a légiósok már a várost veszélyeztették, de az összehangolatlan akció megtört a vöröskatonák erkölcsi, anyagi jellegű hiányosságain és nem utolsósorban a helyi lakosság ellenséges magatartásán. Kiskálnán például a helyi lakosok a Garam-partján elrejtették a visszavonuló légiósok csónakjait. Lukavský százados egysége június 11-én Kiskálnáról kiindulva eljutott a város széléig, de mivel a többi körkörösen előrenyomuló csehszlovák egység késett, a támadás összeomlott, és a front a Garamtól nyugatra fekvő dombokon állandósult.

A következő csehszlovák támadást Léva ellen június 16—17-én hajtották végre, ismét több irányból koncentrikusan. Annak ellenére, hogy a csehszlovák hadsereg ezúttal is nagyszámú friss erőit vetett be, többek között 5 francia repülőgépet is, a 3. és a Garam mellé rendelt 4. vörös hadosztály teljes Garamszentbenedek—Léva—Zselíz vonalon visz- szavonulásra kényszerítette az ellenfelet. A lévai harcokban a Vörös Hadsereg alakulatait hathatósan támogatta a 8. és 9. számú páncélvonat. A tervezett harmadik csehszlovák támadásra június húszadika után, tekintettel a nemzetközi helyzetre és a fegyverszüneti tárgyalásokra, már nem került sor. Ennek ellenére történtek még kisebb összecsapások, és június 24-ig még mindkét oldalon folyt az erősítések összevonása Léva környékén.

2 Több szemtanú — például Zsíros Zsigmond, özv. Ledényiné — visszaemlékezései alapján, amit megerősít a lévai járási levéltárban (Okresný archív Levice so sídlom v Rybníku — tovább OAL) a személyi és családi hagyatékok közt őrzött visszaemlékezés, irta Siepek Miklós volt városi hivatalnok 1954-ben.