Irodalmi Szemle, 1975
1975/3 - HAZAI TÜKÖR - Taliga István: Bény — a volt premontrei templom
állása mutatja, hogy a sin > sün alakváltozat is egyre erősbödött. Mindez azt jelenti, hogy a honfoglalás korában még közhasználatban forgó sil szavunk egyre jobban hanyatló tendenciába került és fokozatosan kiszorult a használatból. Nyilvánvaló tehát, hogy a X. század vége felé helyenként már archaikussá vált az előtérbe nyomuló szül > szől és sün válotzatokkal szemben. Ez a jelenség érthető, ha tudatosítjuk azt, hogy a magyar nyelv éppen a X. században került olyan politikai, gazdasági és társadalmi változások sodrába, amelyek hatása elől nem térhetett ki. A sil szavunknak esetenként, a helynévi alakokban mutatkozó zöngésülése, vagy magánhangzójának nyíltabbá válása pontosan illeszkedik abba a korba, amely azt helynévként alkalmazta. A kormeghatározást ez alkalommal csak tágabb időkeretek segítségével végezhetjük el. A kiindulópont a X. és XI. század fordulója. Fentebb már említettük, hogy egy sző elavulási folyamata általában 3—4 nemzedéken át tart. Ezt megközelítően 60—100 év lefolyásával határozhatjuk meg. Ez azért jelentős, mert sil szavunknak helynévi alkalmazása idején még közérhetőnek kellett lennie, de a XI. század elején az általánosan használt más alakváltozatok miatt már az értelme elhomályosult. A mondottak alapján föltételezhetjük, hogy a Silis = Sünös település — vagy földnév hozzávetőlegesen a X. század első felében, annak első harmada vége körül keletkezett, mivel a zöngésülési folyamat a XI. század elején következett be. Az állatnévből képzett tizenegy Garam vidéki falunévből hármat — Kural, Kakat és Zselíz nevét — részletesen elemeztünk. Megállapítottuk, hogy Kakat 950—973 előtt keletkezett, Kural 950—970 közt kapott nevet, Zselíz pedig aránylag korán, 930 és 950 között alakult ki. A három helynév (a helynévtípus Garam-vidéki csoportjának 27,3 százaléka] alapján hitelesen állapíthatjuk, hogy az állatnévből alkotott többi környező falunév is a X. század folyamán keletkezett. 3 Tanulmányunk végleges lezárása előtt még két kérdést kell felvetnünk. Ján Stanislav különösen 1945 és 1948 között sokat foglalkozott helynévtudományi kérdésekkel. Többek között, mint már fentebb tapasztaltuk, a Garam menti állatnevekből képzett falunevekkel is kapcsolatba került. Ennek folytán véleményt mondott Libád, Ebed és Ölved helynevekre nézve is. Az első esetben a Ľuba és a magyar -d képző összekapcsolását, a másodikban a puszta Obid — szerinte mindkettő szlovák — személynév feltűnését látja, a harmadik esetben pedig egyszerűen azt állítja, hogy az 1293: Vlued, Wlued (olv. Ülved) helynév szlovák eredetű.76 Vita helyett Kálmán Bélának a névtudományi vizsgálatok kritériumait összefoglaló sorait idézzük: „A földrajzi nevek megítéléséhez ismerni kell a nevek régi hangalakját, a települési viszonyokat, a magyar hangtörténetet, a földrajzi nevek típusait, a település korát. Ha az említett szempontokat figyelmen kívül hagyjuk, dilettáns nyelvészkedéssel bármelyik nyelv néhány közszavát „felfedezhetjük” helyneveinkben.”77 Az idézet mellé csupán annyit jegyzünk meg, hogy ha Stanislav Kakat és Kural esetében felismerte az állatnév típusú helynevet, miért nem volt képes ugyanarra az azok tőszomszédságában fekvő Eb-ed, Libá-d, Ölv-ed helynevek esetében is! Nem térhetünk ki annak a lehetőségnek a mérlegelése elől sem, hogy ezek a helynevek az állatneveket totemnévként viselő személyek nevéből erednek, s ennek következtében a puszta személynévből eredő falunevek csoportjába tartoznak. Ebben a vonatkozásban Kálmán Béla is némi bizonytalanságot mutat. Azonban úgy látszik, hogy inkább hajlik a közvetlen állatnév — helynév származtatás felé.78 Az említett szerző idevonatkozó müve is igazolja, hogy helynévtípusunk nevei személynevekként is ismertek: Ölves, Karuly, Ebed, Ebedi, Farkas, Kakasd.79 Ha viszont fontolóra vesszük, hogy a puszta személynevekből eredő helynevek a birtoktulajdonos nevére utalnak — aki rendszerint férfi volt — bizarrá válnának az ilyen férfi személynevek: Libád, Szamárd. Az előbbi inkább női, a másik pedig férfi gúnynévként előfordulhat, de valóságos személynévként aligha. 76 Stanislav: Slovenský juh . . .: Libád I. 370 és II. 313; Ebed I. 363 és I. 370; Ölved I. 371. 77 Kálmán Béla: A nevek világa III. kiadás Budapest 1973, 117. ?8 Kálmán: uo. 148. 1. Hódvásárhely esetében. 79 Kálmán: uo.: 41.
