Irodalmi Szemle, 1975

1975/3 - HAZAI TÜKÖR - Taliga István: Bény — a volt premontrei templom

Ezt a korábbi falunevet a Farnad határában ma pusztanévként ismert Iklad-ban lelhetjük meg. Az ikol — ma már kihalt ősi szavunk — értelme: megrémülni, megrendülni.56 Az Iklad falunév jelentése tehát: „a megrendülés helye”. Ebben a falunévben bizonyára az ősi múlt homályába rejtőző ismeretlen, szomorú esemény árnya tűnik fel. A középkori ember gondolatvilágába élve magunkat, ez a név szinte belső magyarázatát nyújtja az egyházal-apítás tényének. Az Iklad-ban kétségtelenül nagyon korai, honfoglaláskori falunevet kell látnunk. E falunév régiségét a -d helynévképzőn kivül maga a helynévalap ősi mivolta is bizonyltja.

Az Iklad falunév, nyilván még a X. század végén, templomos hellyé való átalakulása után háttérbe szorult, s a település új — szláv alapú, de magyar képzővel alakított — elnevezést nyert. A szláv tő megjelenése Géza fejedelem korában, illetve annak udvara közelében egészen természetes. Erre nézve írja a Képes Krónika szerzője: „Géza, majd szent István király, sőt a többi királyok uralkodása idején csehek, lengyelek, görögök, spanyolok, izmaeliták vagyis szaracénok, besenyők, örmények, szászok... jöttek Magyarországba s a magyarokkal sokféle családi kapcsolatba kerülve nemességet és földbirtokot szereztek57 Számos más, még a tatárjárás előtt kelt oklevél is ezt bizonyítja.58

Iklad feltehetően a X. század végén, de feltétlenül még I. István királynak a rendszeres templomépítést elrendelő törvénye előtt — miután a település templomos hellyé vált — új, jellegére utaló nevet vett fel. Az új név a helybeli vegyesajkú szláv és magyar lakosság alkotása: Farnad. A falu egyháza elsőízben 1295-ben fordul elő az okiratokban.59

Ez a névcsere, amelynek felső időhatárát — tekintettel az I. István féle templomépítési rendelkezésre — semmiképpen sem tehetjük későbbre a XI. század legelejénél, Melich János nyelvtudományi eredményeinek jelentős történelmi bizonyítéka. A -d, -s, m és -n képzős helynevek keletkezését tehát a honfoglalás korára, a X. századba kell helyeznünk. Tekintettel arra, hogy -d és -s képzős helyneveink közt a Garam alsó folyásának vidékén az állatnevekből képzett helynevek típusa is szerepel (Macskás, Ölved, Ebed), nyilvánvalóvá lesz, hogy a többi állatnévből képzett környékbeli falunév is ugyanebben a korban alakult ki. Ezt bizonyítja a helynévadásunk gyakorlatában felismerhető és Melich által hangsúlyozott törvény, hogy helyneveink azonos időben és térben azonos szemlélet szerint alakultak ki. Első táblázatunkon, amelyen a X. századból származó Garam vidéki faluneveket foglaltuk össze, öt -d, illetve -s képzős állatnévből alakított falunév szerepel: Ebed, Libád, Ölved, Macskás, végül a ma már Esztergom szerves részét alkoitó, de egykor önálló Szamárd. A Melich-féle egységes szemlélet törvénye és a Kniezsa által meghatározott helynévtípusok időrendje szerint (a XII.— XIII. század fordulójáig puszta névalak, Kniezsánál csupán puszta személynév szerepelt helynévként), a puszta állatnevekből álló helynevek keletkezési korát a -d képzős állatnevekből alakított helyneveink keletkezési korával egyidejűnek kell tekintenünk. Tehát a fentebbi négy -d képzős állatnévből keletkezett falunévvel egyidősek a következők: Karva = Karvaly (Kravany), Sárkány (Šarkan), Kural (Kuralany), Kakat = Párkány (Štúrovo), Farkaspuszta (Szőgyén, Svodin határában).

A tárgyalt helyneveket etimológiai szempontból két csoportba sorolhatjuk. Az első csoportot a tisztán magyar jellegű állatnévből képzett helynevek képviselik. A másik csoport helynevei szláv alapszavak felhasználásával alakultak ki (pl.: Kural, Kakat).

A vizsgálatunk tárgyát képező helyneveink második csoportjáha tartozó Kakat és Kural helynevünk azonos jelentésű, de eltérő frazeológiájú. Stanislav elismeri ugyan, hogy mindkettő „Kakas-d”-ot jelent, de elsiklik a szembeötlő szókészleti különbségek felett. Szerinte a Kural helynév szlovák eredetű, a Kokot helynévre nézve viszont nincsen határozott álláspontja.60 A fölösleges viták elkerülése végett alábbi táblázatunkban a X. században létezett szláv nyelvek kakas és tyúk szavát foglaljuk össze, majd az eredményeket egybevetjük a nyilvánvalóan későbbi szlovák nyelv kérdéses szavával:

56 a magyar nyelv történelmi és etimológiai szótára I. 197.

57 Képes Krónika, Magyar Helikon. Budapest 1964.: ,,A különféle népek bejövetele” 93. lap.

58 Melich: Nyelvünk szláv jövevényei 11. (lapalji jegyzet): „Hazánk tatárdúlás előtti nemzetségi viszonyaira felvilágosítást nyújtanak az okleveleink és a Váradi Regestrum ilyen kitételei: rutheni, croati, boemi, latini, teutonici, flandren^es”.

58 Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai — Esztergom megye, 22.

60 Stanislav: Slovenský juh . .. I. 371, II. 275.