Irodalmi Szemle, 1975

1975/3 - HAZAI TÜKÖR - Vércse Miklós: Adalékok a párkányi Simon-Júda napi vásárok törté netéhez

Hogy magában Párkányban mióta tarotttak heti- és országos vásárokat, arra nehéz lenne ma egyöntetű választ adni. Az első írásos emlék 1589-ből, a török hódoltság idejéből való. Az egykori halász-révész település az évszázadok folyamán lassacskán jelentős erődítménnyé fejlődött. A török hódoltság előtt 86 jobbágytelket számoltak össze, amiből arra lehet következtetni, hogy mintegy 450 körül lehetett a lakosság száma. Nem alaptalan tehát a feltevés, hogy ebben az időben volit már piaca, tartottak itt heti- és nagyobb vásárokat is. A helyi hagyomány például 1546-tól, tehát a török hódoltság idejéből származtatja a Simon-Júda napi vásárokat. Azt az írásos emléket viszont, amelyben Memy párkányi bég azzal a javaslattal fordult Pálffy Miklóshoz, hogy tartasson Párkányban heti- és országos vásár, s azon mind a keresztény, mind a mohamedán fél kalmárjai, kereskedői és kézművesei minden bántalom nélkül részt vehessenek, csak 43 esztendővel később keltezték. Ez a tény magyarázható úgy is, hogy a bég bizonyos korábbi szokások felújítását szorgalmazta, vagyis a helyi hagyomány feltételezése helytálló leheit. Amikor a törökök kiűzése után VI. Károly német-római császár és magyar király engedélyt adott négy országos vásár tartására, erre a hagyományra is hivatkozhattak a kérelmezők.

. .örökösen tarthasson és tartasson..— olvashatjuk az 1724 augusztus 7-én „Béts” városában keltezett adománylevélben, amely négy országos vásárt engedélyez: György, Bertalan, Simon-Júda és Luca napján. A feljegyzések szerint abban az időben Párkánynak 415 háza és 2074 lakosa volt. Ha összevetjük a fenti dátumot azzal, amit a hagyomány őriz, láthatjuk, hogy az adománylevél közel 200 esztendővel későbbi keletű, mint maguk a heti- és országos vásárok. Ha újat nem adott, miént volt rá szükség mégis? Valószínű, hogy a konkurrencia miatt. Erre vall az eredeti adománylevélen3 található két megjegyzés is, melyek arról tanúskodnak, hogy az adománylevél mind Hont, mind Esztergom vármegye gyűlésén felmut.attatott és kihirdettetett. A hontiak hódoló tisztelettel tudomásul vették:

„1725-ik Esztendőben, Április hónap 9-ik napján Ö. Császári Királyi Felségének a mi legkegyelmesebb Fejedelmünknek Jelenvaló különös szabadsága Országos Vásárokat illető Levele Hont Vármegye Gyerk Helységében tartatott közönséges Gyűlésében kihir dettetett és a közönség által hódoló jobbágyi tisztelettel elfogadtatott.

Felelve Foglár Imre által az említett Vármegyének felesküdött Fő Jegyzője által.”

Az esztergomi megyegyűlés is tudomásul vette, de a város bírája ellentmondott: „1725-ik Esztendőben Június hónap 9-ik napján, Esztergom Érseki Városában és ugyanazon Vármegye Nemes Tanáts házában emlétett Vármegye Közönséges Gyűlése határnapjaiban a Kegyelmes Felségnek, ezen különös szabadságú Országos Vásárokrul adott Levele kihirdettetett és a közönség által hódoló tisztelettel elfogadtatott: de annak mindazonáltal amennyiben az Esztergomi Szabad Királyi Városának kárára lehetne, ugyan annak részérül Heiml Ferenc Boldizsár a megnevezett Királyi Város Bírája ellentmondott. Felelve Tersztjánszky János által az emlétett Vármegyének felesküdött rendes Főjegyzője által.”

Bármennyire is körmönfont a válasz, tiltakozás biz az a javából. Igaz, hogy csakis Esztergom városa részéről. Ellenezhették erősen a vásárok tartását, bizonyára tiltakozhattak is emiatt, jogtalannak tarthatták a párkányi vásárokat. Elsősorban ez késztethette a párknyiakat a királyi adománylevél beszerzésére. Egyrészt védelmet jelentett az esztergomiak .támadásaival szemben, másrészt bizonyos fokig parádénak is jő volt, rangban is emelhette a vásárok hírét.

Országos, illetve országon túli hírnévre azonban csak a Simon-Júda napi vásár tett szert. Hogy mit őrzött meg a régi vásárokról az emlékezet? Tulajdonképpen nem sokat. Az idős emberek elbeszélései alapján próbálom most összefoglalni mindazt, amit az elmúlt húsz eszitendő folyamán megtudtam, hallottam.

A vásár szombati napon kezdődött, s kezdetben 8—10 napig is eltartott. Minden valószínűség szerint azért, mivel ennek a vásárnak az időpontja a terménybetakarítás utánra, a télre való felkészülés idejére esett. Ilyenkor sokkal több volt az eladni és a veriní való, meg aztán pénzmag is jobban akadt, mint máskor. A nagyvásárra a szomszédos országok kereskedői is eljöttek.

3 Néhány évvel ezelőtt még megvolt az eredeti adományievél a vnb-n. Ma csak a korabeli magyar fordítás másolata ismert.