Irodalmi Szemle, 1975
1975/3 - HAZAI TÜKÖR - Sidó Zoltán: A kéméndi női viselet
ér és kemény. Nem volt azonban mindig ilyen hosszú szárú, ám a szoknya rövidülésével párhuzamosan — kb. az első világháború óta — egyre nőtt. A legújabb csizmák, melyek egészen a térdig érnek, nem végig kemények. A szár felső részén a bőrt nem keményítették ki, nehogy az lehajláskor a húsba vágjon. A csizmaszár az alsó részén, ahol a csizmafej kezdődik, erősen ráncolt. A piros csizma mellett ismert volt az ezüst csíkos fekete csizma. Ez volt a másik ünneplő lábbeli Kéménden. Ugyanúgy készült, mint a piros. A harmadik fajta csizma színe szintén fekete volt. Ezt — az előzőktől eltérően — csak ősszel és télen hordták. Készítésmódjában is különbözik a piros csizmától, méghozzá abban, hogy a sarka alatt nincs kaszapenge-csengő, s a szára rövidebb. Ezt a csizmát szintén kivarrták, de nem ezüst zsinórral, hanem piros „kolbásszal” (bőrcsíkkal). A sarkán gomb is volt a lehúzás megkönnyítésére. A gombtól félkörben a sarok felé „sárga tőzés” vezetett, amely egy centiméter szélességű volt. A csizmákon kívül kétféle cipőt hordtak a kéméndi nők ünnepnapon. Az egyik a „bársonypapucs”, a másik a „fűzős”. A bársonypapucs sarka rakott, szegélye hímzett. A fűzős cipőt nem hímezték. Az ünneplőcipőkön kívül hétköznap Vászon- vagy bőrlábbelit hordtak. Harisnyát csak az újabb időktől viselnek, amikor a szoknya egészen a térd fölé rövidült, és a csizma nem takarta teljesen a lábszárat. A fiatalok fehér, az idősebbek fekete vagy barna harisnyát viseltek. A szoknya. A kéméndi népviselet jellegzetes ruhadarabja a szoknya. A nyolc-kilenc alsószoknya fölött valamikor festett vászon- vagy posztószoknyát hordtak. Ojabban nagyvirágos brokátból, plüssből vagy apró mintás kásmírból készülnek az ünneplő szoknyák. Hétköznapra karton és barchet az anyaguk. A szoknya 6—7 részből készült, s eredetileg takarta a térdet. A mai szoknyák már rövidebbek, térden felül érnek. A megvarrott szoknya közepén, sűrű ráncokból kiindulva 5—8 hajtást varrtak. Felső részét, amit az övrészbe erősítettek, sűrű, apró ráncba szedték, s vagy tíz centiméterrel alább ismét ráncba rakták az anyagot. Ebből indult ki a már említett 5—8 hajtás, amely lefelé gömbölyű ráncokban esett alá. A felső szoknya alja csipkés. Az alsószoknya különböző színű lehet, de egyben mind azonos: az alja mindnek zöld szegélyű. Ez a szokás a környéken egyedül csak Kéménden található. Páldon és Barton, ahol a szoknyák alakja és hordása majdnem teljesen megegyezik a kéméndivel, az alsószoknyák szegélyeinek színe különböző (zöld, rózsaszín, piros stb.). E ruhadarab hordásában különös divat alakult ki. Sokféle színű alsószoknyát viseltek, de háromféle mindenkinek kellett hogy legyen. Ez a „piros posztó”, a „haluskás szoknya” és a „kék posztó” volt. A kéméndi népviseletben az alsószoknya nem látszik ki a felső alól, csupán a zöld szegély, melyet egy ujjnyi széles piros csík tör meg, ugyanis Kéménden piros posztó szoknyát vesznek fel legfelső alsószoknyának, amely aztán kivillan a felső szoknya alól. A legalsó, vászonból készült szoknyát péntőnek nevezik. Föléje elhasznált felső szoknyát, vagy a már említett kék, zöld és piros szoknyát öltik. Az ing. A női ing csípőn alul, félcombig ér. Az eleje virágmintákkal van azsúrozva, „kikötve”. A fodros ujjú ing ujja vállban búbos, könyökben összeszűkül, és színes vagy rózsaszín szalaggal kötik át. Könyöktői majdnem a csuklóig bővül az ingujj. A nyakín- get gallér nélkül varrják. A nyakrészen csak egy centiméteres egyenes anyag adja a gallért. Az ing magasan záródik, elől gombos. Kétoldalt az alján ék alakú összetoldott vágás van, amely megkönnyíti a mozgást. Kéménden, mint általában a palóc viseletben, az ingre vállfoltot varrtak. Két szél finomabb vászonból vagy gyolcsból készül. A pruszlik. A „pruszlik” négy részből szabott felső ruhadarab. Az elülső része átmegy a háti részbe. Színes, nagyvirágos „vastag seiemből” (brokátból) készül. Mivel a pruszlik anyaga díszes, nem hímezik ki, de néha ezüst „síkkal” varrják körül az elejét vagy a hátát. A pruszlikot, amely a szoknya alá nyúlik, vászonnal bélelik. Az aljára „pofándlit” varrnak. Ez tartja a szoknyát. A pofándli hurkaszerű, az egész derékon aluli részt átérő ruhakellék. Enélkül lehetetlen volna csípőn alul hordani a szoknyát, márpedig Kéménden ott hordják.
