Irodalmi Szemle, 1975

1975/3 - HAZAI TÜKÖR - Varga Imre: Kövületek az asztalon

Varga Imre

(Kisgyarmat, 1950) költő, az Irodalmi Szemle szerkesztője. Szerepelt az Egy szemű éjszaka és a Fekete szél című antológiában. Első kötete a közeljövőben jelenik meg Crusoe-szaltók címmel.

kövületek az asztalon

Melyik korszaka volt az az észnek és szívnek; milyen névvel jegyezhető az az idődarab? Pliocén? Kréta? Jura? Pleisztocén? Jelzések, ugye, fogalmak. A földtörténet- tudomány szavai. A lélek vagy emlékezet korszakaira vonatkozhatva, igaz, többet takarnak, mint puszta leleményt. Túl sok az agyban a lenyomat, kövület-darabkák mindenütt a gazdaságilag hasznosítható érc-erek, kőolajforrások, sórétegek és széntömbök rejte- keiben. A mérnök, vájár, kútfúró számára csaknem értéktelenek. De most a geológus keze matat az asztalra készített darabkák között; múzeumok, kutatószobák tárlóiba való anyag után nyomoz.

Ünnep van. Jó alkalom arra, hogy régebbi ünnepek után markoljak múlt-időmbe. A köznapok elsiklottak nyomtalanul, túl sok sorjázott egymás után, egymáshoz szürkültek az időben, az egyik mint a másik. Míg az ünnepekből legalább a szertartások, szokástörvények, rendkívüliségek fönnmaradnak, mint földbe takart emberből a csontváz. Épen, alig romolva. Tíz éve történt dolgokat idézek. Szent egek! — tíz év. Egy másfajta időszámítás szerint hány földtörténeti korszak? Ülünk a karácsonyi asztalnál (akárcsak most). Az asztal a kamrából átalakított főzőkonyha közepében áll, hogy kényelmesen elférjen körötte a család. (A család: apám, anyám, öcsém és én.) Máskor az asztal a sarokba szorítva áll, lapján régi újságok, az apám szemüvegtokja, konyhai kés-köszörű, kenyereskosár; szüleimnek elég két oldal. Most azonban ünnep van; karácsony. Ebédelünk. Az első fogás savanyúbableves. Kény ér szeletkéket aprítunk a lébe, ecettel ízesítjük. Az asztal közepén egy kistányér. Mindegyikünk egy kanálka levest, egy darab rántott halat, egy cikkely almát, egy gerezd diót helyez a tányérra. Így gyűlik egybe a karácsonyi morzsa. (Az alma és dió most hiányzik az asztalról, a kistányérnak is hűlt helye. Ebéd után vagyunk, és átléptünk a jelenbe észrevétlen.) Anyám a moso- gatnivalóval foglalatoskodik, én cigarettázom, és éppen a karácsonyi morzsa felől kérdezősködöm. Anyám magyarázat helyett arról kezd beszélni, hogy más háznál ilyentájt szénát, szalmát s egy-két szerszámot, kalapácsot, gyalut rejtenek a szobasarokba.

— Hogy könnyebben folyjon azután a munka, és meghízzanak a háziállatok. — Ezt én mondom. Bizonyára valamelyik Ráth-Végh könyv babona-magyarázatát ismétlem. Anyám hümmögött, ami jelen esetben azt jelenti, hogy ha akarod, ezt is lehet mondani,

hazai lükéi