Irodalmi Szemle, 1975

1975/1 - Navrátil, Jiří: Jeszenyin

Jiŕí Navrátil

JESZENYIN

i

— Ügy látom, maga még szünetben sem bírja ki iskola nélkül — kiáltott rám Mrakné a könyvtáron át.

A földön térdeltem, s az új könyvek utolsó darabjait egyengettem el a könyvszekrény alsó polcán, amelyeket már nem volt időm besorolni.

— Hogyan (talált rám?

— A Cedokba Indultam, s gondoltam, ellenőrzőm, itt van-e. Maga talán még itt Is alszik. Mindig a helyén találom.

A hátralevő könyveket gyorsan bedobáltam iaz állványra.

— Látni akartam, mielőtt elutazik Olaszországba, örül?

Mikor felálLtam, erősen megszorította kissé poros kezemet.

Elnézést kértem.

— Nem számít.

Kis ideig a könyveket bámultuk.

— Tavaly még Jirka segített magának. Már egy negyedéve távol van, de néha még most is azt hiszem, hogy csak képzelem az egészet.

Hanem az emlékeit a tavalyi szünidő kezdetéről meg arról, ami idén tavasszal bekövetkezett, gyorsan elhessentette.

— A fiamról nem beszélünk! — figyelmeztetett erélyesen.

Tudtam, ezt úgysem állja meg, s hogy főleg a fia miatt jött, sőt ellenkezőleg, egész idő alatt, amíg itt tartózkodik a gimnáziumban, ismét csak róla fogunk beszélni. Bárhol találkoztunk, s különösen április óta gyakran előfordult, mindig úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna, de a dolog mindkettőnket egyformán fájdalmasan érintett.

— Ugyanis nincs már miről beszélnünk.

Valóban úgy látszott.

— Még mindig meglehetősen kábult vagyok tőle — vallottam be.

— Ne legyen. Én már nyugodt vagyok. A fő, hogy Jirka nincs a szemem előtt.

— Hogy maga milyen félelmetes! Ilyen szigorú anyával még nem találkoztam, pedig már öt éve tanítok.

Mrakné zavartan széttárat a karját. Nem látszott túlságosan nyugodtnak. Gyakori látogatásai nálam szintén erről tanúskodtak. Talán a fiát Is helyettesítettem.

A tanáriban kávét főztem. Mrakné hangosan felsóhajtott:

— Maga is így megvadult, amikor nősült?

Elmosolyodtam.

— Hát az országot azért nem hagytam el.

— Olyan csökönyös 'volt, mint Jirka?

Elával és velem egész más volt a helyzet, mint Jlrí Mrakkal és Vgrkával. Kitértem az egyenes válasz elől, nehogy még jobban elmérgesítsem a helyzetet, de Mrakné hallani akarta a válaszomat.

—. Hát, mikor nősültem, nem... — feleltem vontatottan, mert ebből még semmi sem következett.

1 — A maga feleségét különben sem lehet összehasonlítani azzal a nyeszlett csitrivel.

Nem nagyon tetszett Mrakné érvelése.